Instant Family

Instant család
Sean Anders (2018)

Azért eléggé várom már, hogy vége legyen a pergő ritmusú, kifelé, a nézőre kacsingató párbeszédek trendjének. Ma már nincs vígjáték enélkül, ami roppant elkeserítő. A sok felesleges szócséplést kikerülve odáig ugrok, hogy az életszerűség gyakorlatilag teljesen kihalt a műfajból. Úgyis erre jutok minden alkalommal. Gyász, temetés, örök feledésbe merülés, amit vizionálok. Na jó, igazából csak várom, hogy végre visszatérjenek az értelmes, ám mégis könnyed darabok. Hope never dies.

Ezt a filmet amúgy minden bosszankodásom ellenére meglepően pozitívra kell értékelnem. Jó szívvel írt és jó célt szolgál. Nyilván totál átlátszó, kiszámítható és sematikus, de alapvetően minden funkciója működik. Azért szomorú ez, mert ha mernék komolyan venni magukat a vígjátékokat készítő írók és rendezők, akkor egy ilyen jóravaló történettel kasszát és kritikai elismerést is robbanthatnának. Lehet, hogy nem sokan adnak hangot ennek, de igazából az értő filmnézők már hosszú évek óta EPEKEDNEK az igazán jó vígjátékokért. Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Azt látjuk, hogy az élet ontja hozzá a sztorikat...   6/10