Clear and Present Danger

Végveszélyben

Phillip Noyce (1994)

Nem tudom miért alakult így, de ennek a filmnek a létezéséről kb. nem is tudtam eddig. Mindig ment a tévében a Férfias játékok, ez meg egyszerűen kimaradt. Később meg összemosódott és azt hittem, hogy a két film ugyanaz. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora hiba!

Nemrég újra megnéztem a Férfias Játékokat, de felnőtt fejjel se kapott el. Valami hiányzik belőle, ami ebben viszont nagyon is megvan. A Végveszélyben sokkal jobb arányokkal rendelkezik. A családi dráma, a politika, az akció egységbe kovácsolódik. Ennek a történetnek meg se kottyan a hosszú játékidő. Sokkal természetesebb, gördülékenyebb, kiforrottabb minden szempontból. Harrison Fordról, ahogy ebben a korban minden filmje esetén, most is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A komfortzónáján kívül került, improvizálni kényszerülő, okos, elhivatott aktakukac egy fantasztikus kép, egy olyan role model, akinek a bőrébe mindenki szívesen bújik két óra erejéig. (Kérek szépen ilyet a mai filmkészítőktől!) A sok szereplőt Phillip Noyce zseniális arányokkal terelgeti, hogy egyszerre szolgálják a kémjátszmát és a személyes drámát. Iszonyú sűrű a cselekmény, kiváló ritmusban váltják egymást a mozgalmas, érzelmes, humoros részek. Minden szereplő oldal teljesen érthető és logikusan cselekszik, ez nagyon kevés szövevényes filmben ennyire magától értetődő.

A lezárás mai szemmel nézve megmosolyogtatónak is mondható az idealizmusa miatt. De igazából inkább csak elszomorít és visszavágyódást ébreszt bennem, mert akkor még lehetett bízni és hinni abban, hogy az élet, a világ úgy összességében jó irányba halad... Anyway, legszívesebben azonnal újra megnézném és természetesen repül a kedvencek közé.   8/10

+ Gyönyörű a kép. Szépen is van fényképezve, de igazából a technika a legkirályabb benne. Ennek a felszerelésnek egyszerűen csodás a képe. A torzítások, a mélység, a fekete... Erre ránézve én is visszasírom az analóg korszakot.