Inventing the Abbotts

Három a nagylány

Pat O’Connor (1997)

Lehet, hogy csak én voltam extra fogékony állapotban, de ez a rég elfeledett film nagyon elkapott. Talán nem jogos a negligáltsága és érdemes lenne több embernek ráfordulni. Ennyi idő távlatából másképp is lecsapódhat, mint annak idején.

Akárhogy is, egyvalamit mindenképpen el kell ismerni. Hollywoodi filmben ennyire pátoszmentes, paneleket elhagyó testvéri kapcsolatok nem szoktak lenni. Nem az életszerűség az előadásmód legjellemzőbbje, de a testvéri és szülő-gyerek kapcsolatok nagyon szépen ki vannak dolgozva és félreesnek a szokásos kliséktől. Kicsit ugyan szárazak és tanulmányszerűek az egymással ellentétes oldalak, de a remek színészek miatt nem bántó ez az oldala sem (Liv, Jennifer és Joaquin is szuper, de meglepetésre Billy Crudup is király!). Megadja tehát a pletykálódás és a meseszerűség érzetét is, mivel mégiscsak sztárokat, jó színészeket nézhetünk nagy drámákat átélni, ám ugyanakkor az egységnyi amerikai családról szóló filmnél sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz a karaktereket, mert emberszerűbbek. Tetszetős a narráció is, mert nem erőlteti túl magát és nem mondja ki a felesleges nyilvánvalóságokat, hanem érdemben tud hozzátenni a látottakhoz.

Végezetül azt hiszem az a legfőbb érdeme, hogy nem a szokásosan fals, túldimenzionált, overromantic módon világít rá az élet egyik legfontosabb tanulságára. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Van akinél működnek a kompromisszumok, de szabad és igazán boldog csak az lehet, aki nem a családja és a társadalmi elvárások szerint él, hanem magának és az ő választottjának.   8/10

– A magyar cím egyszerűen fenomenális. Értem én, hogy nem nagyon lehet ezt a kifejezést lefordítani, de azért ez több a sokKnál.