Blue Steel

Kék acél

Kathryn Bigelow (1990)

Megőrjít, hogy olyan mintha folyamatosan zoomolva lenne a kép. Az egész vásznat kitöltő arcokon agyalok majdnem az egész filmen. Csukott szemem előtt azonnal felvillan Ron Silver teljes, fogkő által gyötört fogsora. Így a megtekintése után bő egy héttel is simán adnék egy árajánlatot a kezelésére. Pedig nem is vagyok fogorvos. De nem ez az egy bosszant a filmben! A hangkeverés minősíthetetlenül rémes. Minden zaj ordít, a beszédet meg nehezen hallani. Pedig fejhallgatóval néztem. A zene meg nagyon egysíkú és fantáziátlan.

A történetet tekintve meg ott a bökkenő, hogy csak filmes logikával élve lehet vele menni. Az, hogy senki nem hisz JLC-nek, de másnak meg kapásból mindent elhisznek, hogy ki mit hall meg, mit firtat és mit nem, még jó indulattal sem az élet szabályai szerint működik ebben a filmben. De hogy ne csak rosszat mondjak, látok egy mélyebb értelmet és szándékot Bigelow munkája mögött. Szimbolikusan sokkal több értelme van, mint literally... Hát, nem véletlen, hogy lemarad a 90-es évek best of listákról. Ja, és Clancy Brown az MVP!   6/10