Hellraiser

David Bruckner (2022)

Most már kialakult a kép. David Bruckner az a fajta rendező, aki úgy próbálja előadni a filmjeit, hogy minél több zavaró tényezőt kiiktasson. Hogy ne lehessen kérdéseket feltenni. Hogy minden logikus és érthető legyen. Nem éppen egy bohém, látnoki művész hozzáállás! De mivel én is pont ilyen vagyok az életben, nekem igencsak fekszik. És basszus, most hogy belegondolok, iszonyú kontrasztos összevetni Clive Barker filmjével. Barker egy kutyaütő rendező volt, de szenvedéllyel és kreativitással képes volt ellensúlyozni az amatőrségét. Egy ezer sebből vérző, de nagyon szerethető filmet kellene tehát most összevetni, egy élére állított, kikezdhetetlenségre törekvő átgondolással. (Természetesen nemhogy nem kell, de nincs is értelme összevetni.) Lehet remake-nek vagy folytatásnak is mondani, de igazából ez egy teljesen más történet, amelybe pár ismerős karaktert, motívumot és szabályt átültettek. Ennél nem több és nem kevesebb. Ennek megfelelően lenne ildomos kezelni, vagyis egy önálló filmként. Persze nem ámítom magam, 2022 van, mindenki mindenről mindent tud, és jobban, mint bárki. Úgyhogy én is ezzel a hozzáállással gyújtom be a rakétákat.

Egyből engedek is a csábításnak, mert tényleg nagyon adja magát. Szóval, ha tárgyilagosan nézzük, minden tekintetben sokkal jobb, mint az eredeti. A képi világ gyönyörű. Minden kockájára öröm ránézni. Sötét, éles, fantasztikusan kidolgozott, de egyáltalán nem hivalkodó. Ízléses, kiegyensúlyozott. A maszkok, az egybeolvadó cgi mesteri. Nem hiszem, hogy az ilyen feltűnősködésmentes vizualitás valaha megkapta volna a megérdemelt elismerést, úgyhogy most sem fogja. It's a shame. És ha már itt tartunk, a helyszínek, berendezések szintén minőségiek és szuperek. Jól mutat minden, ahogy a színészek is. Ha karizmatikusnak nem is lehet mondani ezt a valag ismeretlen színészt, de legalább ügyesen játszanak amellett, hogy jól néznek ki. (Uramisten, hogy Barker filmjében a fiatal csaj milyen gyalázatosan rossz volt!) A kenobiták szintén kiválóak. A hangjaiktól a frász kerülgetett.

De a technikai dolgok úgysem érdekelnek senkit, csak engem. Én azt mondom, hogy hála a jó égnek, hogy teljesen más lett, mint az eredeti. Nincs kihegyezve az érzelmi töltetre. Lehet, hogy ismerős és nem innovatív a sztori, de ügyesen van tálalva. Működik. Teljesen másképp használja a kenobitákat is. Üdvözlöm, hogy bátran mertek játszani az alapanyaggal. "Bruckner nem érti a Hellraiser lényegét!" Kicsit beleolvasgattam letterboxd-on a véleményekbe, de nem kellett messze menni. A vélemények java pár mondaton belül eljut oda, hogy valamihez képest. Én is megemlítettem, mint érdekesség. De könyörgöm, ne máshoz képest ítéljük meg a filmeket. Egyenjogúságot minden filmnek!

Direkt megnéztem még egyszer, hogy meglátom e hibáit, de sajnos másodszorra még jobban tetszett. Gyorsan elrepül vele a két óra. Ritka az ilyen igényes, kisuvickolt horror, úgyhogy meg kellene becsülni.   8/10