Before I Wake

Mielőtt felébredek

Mike Flanagan (2016)

Van pár dolog ami kiderül ebből a filmből. Például az, hogy Mike Flanagan egy jó rendező. Pár alkalommal teljes frászba kerültem, pedig a rém nevetségesen néz ki és egyáltalán nem tudtam érzelmileg kapcsolódni a történésekhez. Nyilván azért nem, mert gyerekesen nevetséges és nyilvánvaló a természetfeletti szál. Illetve itt került képbe a másik tényszerű megállapítás: Kate Bosworth be van oltva színészkedés ellen. Az üres tekintetét (és a kamu könnycseppjeit) kell nézni másfél óráig, és egyszerűen semmi változást nem látni rajta. Egy nulla ez a csaj. Egyszerűen csak úgy ott van. Nem is emlékszem hirtelen, hogy láttam e már valamiben (de eddig is tudatában voltam a létezésének). Mondjuk aggasztóan tökéletes a bőre, ezt volt időm megfigyelni a sok arcközeli közben. (Csak hogy valami pozitívumot is mondjak.) De komolyan mondom, rendesen felidegesített a játékidő közepére. Pedig én szerintem sokat el tudok nézni egy színésznek, ha van valami kisugárzása. És sajnos azt kell mondanom, hogy ezt legalább részben Flanagan számlájára kell írnom, mert egyszerűen nincs agyam arra, hogy mik lehettek az instrukciók felé, hogy hányadik take-re mondta azt, hogy "Na ez így jó lesz!". És amibe be se merek gondolni, milyen lehetett a többi? Nade lépjünk tovább... Nicolas Cage haján szoktak sokat nevetni az emberek. A legtöbbször jogosan. De ami itt Thomas Jane hajával történik? Na arra mit lehet mondani? Egyébként az is erős gátló tényező a beleélés tekintetében, hogy a külvilág teljesen ki van zárva. Semmit nem látunk a szereplők életéből. Minimális kellék, szófordulat vagy helyszín árulkodik, hogy ők valahol a világban léteznek, amúgy a film összes rétegének 99%-a csak a megcélzott történet építését és hatáskeltést tartalmaz. Lehet ezt egyfajta tökéletesített filmkészítésnek is tekinteni, de engem inkább elidegenít. Ezt az oldalát érdemes lenne kielemezni, de én nem vagyok hajlandó több időt tölteni vele.   4/10