Road House

Országúti diszkó

Doug Liman (2024)

Érdekes, hogy ennyire megakadt a filmes körök torkán ez a furcsaság. Úgy látszik a suttyóságot a legtöbben nem tudják díjazni. Szerintem az egyedisége miatt izgalmas néznivaló. Hosszú távon persze nem lesz nyoma, mert ahhoz túl sok sebből vérzik. Egy elrugaszkodott remake, egy komolytalan őrültség ez, amiben bőven meg lehet találni a szórakoztatási faktort.

A kép minősége a csodálatos és a gagyi között ingázik. A cgi néhol annyira kilóg, hogy már egy új dimenzió. A béna mozgások és az esetlen vágások ezt jól fel is erősítik sajnos. Doug Liman biztos félálomban okézta le ezt, mert más mentsége nem nagyon lehet. De vannak szuperül megoldott pillanatok is, csak sajnos az nem kifejezés, hogy nem egységes ezen a téren. A környezet telitalálat, tök jó hangulatot kölcsönöz az expozícióban. Daniela Melchior bája rengeteget dob az élményen. Ő olyan mint egy földre szállt angyal. Mellette Gyllenhaal és főleg McGregor karaktere egy rajzfilmfigura. Kínosak és/de viccesek. Én mégsem tudok haragudni emiatt, mert annyira jópofán túl van tolva, hogy képtelenség nem vigyorogva nézni. Ez az, amit pl. a Fast and Furious filmek nem tudnak, mert azokban nem látszik az odaadó munka... A poénok egy jelentős része nem ér célba, ebből is látszik, hogy koncepcionálisan, az írást tekintve lett volna még mit dolgozni rajta... Végeredményben viszont tényleg csak az számít, hogy mit tud adni a nézőnek. És az egy mozgalmas, kötetlen hülyeség, amin hangosan lehet röhögni. És ez nem sok filmről mondható el mostanában,   6/10