Snack Shack

Adam Rehmeier (2024)

Nicsak! Egy vicces vígjáték! Hát ilyen még van? Hovatovább trashtalk, szexualitás, cigizés, piálás, szívás, ráadásul kiskorúak között. Nem megbotránkoztató módon, hanem cukin és őszintén. Nem kell komolyan venni, mert épp annyira van túltolva, hogy jól essen és tényleg vicces legyen. Hihetetlenül jól eltaláltak az arányok. Mind koncepcionálisan, mind a megvalósítás területein. Kurvajók a zenék, szexi a csaj, jópofák a srácok, menők a dumák, hangulatosak a helyszínek, szépek a képek, szóval minden magával ragadó! Irtó jól működnek a vicces gegek és poénok. Egységesnek érződik, nem összetákolt, elemekből építettnek.

A hollywoodi varázslat csodája. Mert ez bizony ízig vérig hollywoodi szemfényvesztő varázslat, de a legjobb féléből. A barátok tényleg barátoknak tűnnek, a szülők épp élhető módon genyók, a menő idősebb haverre én is felnézek, pedig 15-tel több vagyok simán. Nyaktörő tempóban indít, szép fokozatosan lassít, ahogy átvezetik coming of age dráma felé. De addigra engem már kenyérre lehet kenni. (Értsd: sírtam, mint egy csecsemő.) Hiába minden ízében ismerős, látszik az őszinte lelkesedés és az alázat a film egysége felé... Nem hiszem, hogy csak az értékeli fel bennem, hogy rég volt ilyen jól sikerült film ebben a szubzsánerben. Egyetemesen csodás élmény, tökéletes kikapcsolódás.   8/10

+ Ismeretlen rendező, ismeretlen színészek, veletek vagyok!