Bloody Sunday

Véres vasárnap
Paul Greengrass (2002)

Lehet szeretni meg utálni Greengrass-t amiért behozta a mainstream filmezésbe a rángó kézi-kamera használatát, a létjogosultságát viszont nem lehet megkérdőjelezni. Manapság már minden jöttment használja, leginkább ötlettelenül (vagy ötlet híján) és öncélúan, pedig - ahogy mondani szokták - jobb sorsra érdemes ez a technika.
Egy jó példa rá ez a film, ami stílus ügyében körülbelül az akcióval tarkított dráma szűk határmezsgyéjére pozicionálható. Természetesnek ható dokumentarista módszerekkel tárja elénk a valós eseményeket, a koncepció részeként még a vágásokat is teljesen ügyetlen(nek tűnő)re hagyták. Méghozzá nagyon eredményesen, mert nemhogy elvenne, inkább rengeteget segít az egész átélhetőségén. Jobban mégse nyerte el a tetszésemet, és ez a feldolgozott esemény témájának köszönhető. Mert emberileg megérint és elképeszt, de a közeg, az emberek és a motivációik annyira távol állnak tőlem, hogy képtelen vagyok beleélni magam az eseményekbe. Így aztán degradálónak érzem ezt az osztályzatot, többet érdemelne, de álszent lennék, ha azt mondanám, hogy ennél jobban élveztem.   6/10