Killer Joe

Gyilkos Joe
William Friedkin (2011)

És akkor megint egy Friedkin film. Ebben az évben tőle néztem a legtöbbet, pedig nem nagy kedvencem. Viszont rosszat se láttam még tőle, úgyhogy elég volt pár pozitív visszajelzés és már nem is volt kérdés, hogy megnézem e. Laza 40 év telt el a Francia kapcsolat és a Killer Joe között, azért emellett se lehet elmenni főhajtás nélkül.


Ennek megfelelően, teljesen más a kettő. Előbbi egy realista megközelítésű krimi, utóbbi pedig egy alázatosan elkészített neo-noir stílusgyakorlat. Lecsúszott külvárosi/kisvárosi népek, akik még attól se ijednek meg, ha saját anyjukat kell megöletniük egy kis pénzhez jutáshoz. Kimért bérgyilkos, szép, de butuska húg, túlpörgött, eladósodott báty, együgyű apa, szarkeverő mostohaanya, van itt minden ami kell. És ahogy az lenni szokott, semmi se úgy sül el, ahogy azt előzőleg, meggondolatlanul eltervezték...
Belekötni valamibe? Nem nagyon lehet. A gárda teljesen tisztában van vele (vagy lett téve Friedkin által), hogy a műfaj mit követel. Remek kikapcsolódás, én melegen ajánlom mindenkinek. Főleg a Juno Temple rajongóknak, eléggé meglepő milyen lazán kezeli a pucérkodás kérdését... Ja és az év egyik legjóízűbb nevetését is ezen a filmen éltem át (a zakó rakoncátlan ujja).   7/10

Megjegyzések