R

Tobias Lindholm, Michael Noer (2010)

A dánok mindig mindent jobban tudnak. Most épp (vagy már megint) mindenkinél nyersebbek és ütősebbek. Pár perc alatt olyan erővel ránt be a börtön világába, hogy utána már csak azt veszem észre, hogy vége. Engem meg persze úgy kell fölkaparni a földről. Ők itt nem a remény rabjai.
Az életük bent olyan, mintha valami transzformátor sokszorosára erősítene minden cselekedetük következményét. Bármit csinálnak, jelentős következményekre számíthatnak. Ha meghúzzák magukat, megalázkodnak. Ha ügyeskednek, szinte biztos, hogy megbotlanak. Mindegyik működik ideig-óráig, mindegyikre van is példa a filmben. Félelmetes ez a kilátástalanság. Vagy nincs kiút, vagy megtörve kerülnek vissza az életbe. Maximálisan valóságosnak lehet megélni, éppen ezért a legjobban prevenciós célokra lehetne felhasználni fiatalok körében. Ha valami, akkor ez legörbítené a kis szájuk szélét a pattogó kölköknek. Az enyémet is sikerült, pedig én nem pattogok.   7/10

A minimál zajzene az egyik legfrankóbb új hatáskeltő eszköz, amit mostanában hallottam. Ritkán kerül elő, a csend és a börtön alapzaja a szürkített kézi-kamerás képekkel együtt feleslegessé is tesz bármi egyebet. A feszült, semmi egyébhez nem hasonlítható belső társadalmi élet valósághű ábrázolásához még erre se lenne szükség, de ez az egyetlen hatásvadász kellék egyébként is. Rohadt jól működik.