Riddick
David Twohy (2013)
Vin Dieselt azért van miért tisztelni. Az unalom valahogy nem fér meg a Riddickkel alkotott kettősük mellett. Azt nem mondom, hogy nulldimenziós lenne a szerep, de nem is egy bonyolult figura, mégis tud neki mélységet adni. Ám van itt még egy állhatatos huszár - névszerint David Twohy - akinek legalább annyit köszönhetünk Riddickkel kapcsolatban. Ő először csak simán ír (és rendez) egy minimalista akció-sci-fit: ez működik (Pitch Black). Aztán kap egy csomó zsetont és ír egy túlgondolt, de roppant érdekes fantáziavilágot köré: többnyire szintén működik (The Chronicles of Riddick). Az anyagi bukta után Vinnel addig verik az ajtót, amíg összekaparnak annyi zsét, hogy valami elfogadhatót képi világot össze tudjanak pattintani, és láss csodát: működik és jobb, mint valaha. Hát mi ez, ha nem egy roppant szimpatikus bagázs?
De sajnos rengeteg hibája van ennek is. Nehezen indul be, nehéz eldönteni egyáltalán miről is akar szólni. Az alacsony költségvetés miatt még a nagy pusztaság is klausztofóbikus érzetű, és feleslegesen újra bemutatják - köztük elég béna jelenetekkel - Riddick elképesztő tehetségét a mindenhez. Viszont amikor rátérnek a lényegre, és megjönnek a fejvadászok, kimutatják a foguk fehérjét. Egy bevett sémákon alapuló, de jól kitalált krimi jellegű akciószerűséget kapunk, amiben nagyon fontos szerepet kapnak a jól megírt karakterek. Minden szereplő érezhető és átélhető. Mindenki helyén van a történetben és a környezetében, működnek a dumák és a tucatfilmekhez képest 10 pontosan megírt párbeszédeik is. A trashnek induló kezdés (3/10) után győztem keresni az állam. Én simán adnék nekik még egy esélyt nagy költségvetéssel. 7/10
Vin Dieselt azért van miért tisztelni. Az unalom valahogy nem fér meg a Riddickkel alkotott kettősük mellett. Azt nem mondom, hogy nulldimenziós lenne a szerep, de nem is egy bonyolult figura, mégis tud neki mélységet adni. Ám van itt még egy állhatatos huszár - névszerint David Twohy - akinek legalább annyit köszönhetünk Riddickkel kapcsolatban. Ő először csak simán ír (és rendez) egy minimalista akció-sci-fit: ez működik (Pitch Black). Aztán kap egy csomó zsetont és ír egy túlgondolt, de roppant érdekes fantáziavilágot köré: többnyire szintén működik (The Chronicles of Riddick). Az anyagi bukta után Vinnel addig verik az ajtót, amíg összekaparnak annyi zsét, hogy valami elfogadhatót képi világot össze tudjanak pattintani, és láss csodát: működik és jobb, mint valaha. Hát mi ez, ha nem egy roppant szimpatikus bagázs?
De sajnos rengeteg hibája van ennek is. Nehezen indul be, nehéz eldönteni egyáltalán miről is akar szólni. Az alacsony költségvetés miatt még a nagy pusztaság is klausztofóbikus érzetű, és feleslegesen újra bemutatják - köztük elég béna jelenetekkel - Riddick elképesztő tehetségét a mindenhez. Viszont amikor rátérnek a lényegre, és megjönnek a fejvadászok, kimutatják a foguk fehérjét. Egy bevett sémákon alapuló, de jól kitalált krimi jellegű akciószerűséget kapunk, amiben nagyon fontos szerepet kapnak a jól megírt karakterek. Minden szereplő érezhető és átélhető. Mindenki helyén van a történetben és a környezetében, működnek a dumák és a tucatfilmekhez képest 10 pontosan megírt párbeszédeik is. A trashnek induló kezdés (3/10) után győztem keresni az állam. Én simán adnék nekik még egy esélyt nagy költségvetéssel. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése