The Hobbit: The Battle of the Five Armies
A hobbit: Az öt sereg csatája
Peter Jackson (2014)
Ami a Hobbit trilógia elején még csak lappangó betegség volt, az a végére egy elhatalmasodó, gennyes, fertőző kórság lett. Az első rész talán tényleg a kedvencemmé vált a két trilógiából a könnyedségével és remek egyensúlyával. A második rész elsőre még egész meggyőző volt, aztán másodjára már elég könnyen vált a jól bejáratott szövegek és akciók unalmának - viszonylagos - áldozatává. Erről meg legszívesebben nem is nyilatkoznék, annyira lelombozó. Helyenként már a King Kong borzalmas, végeláthatatlan akciótengerét idézi. A Tauriel szál, amit anno még pozitívumnak hoztam fel sokakkal szemben, egyáltalán nincs kibontva és így tényleg egy levegőben lógó, felesleges toldalékká válik. Pedig nem hinném, hogy nehéz lett volna pár értelmes sort a szájukba adni, hogy legyen valami alapja a sok könnynek és pátoszos tekingetésnek. A cselekmény a harcoktól kezdve gyakorlatilag mellőzi a logikát és csak úgy futkározik mindenki mindenfele, hogy közben sokat lehessen váltogatni a képernyőt és sokszor öljenek meg védekezés nélkül a kardjukba rohanó orkokat. Helyenként erőlködnöm kellett, hogy élvezni tudjam, de az idő előrehaladtával egyre nehezebben ment. A törpök elnyújtott, érthetetlen szenvedése ezen nagyon sokat segített. A kétrészes felvezetés után Smaug is teljesen jelentéktelen szerepet kapott. Kicsit átverve is érzem magam emiatt. Mintha befizettem volna egy degusztációs menüre, ám helyette valami menzakaját kaptam volna, kis adagokban szervírozva. Vagy tetszőleges teleki (esetleg Teleki) bort az érett merlot helyett. 5/10
Peter Jackson (2014)
Ami a Hobbit trilógia elején még csak lappangó betegség volt, az a végére egy elhatalmasodó, gennyes, fertőző kórság lett. Az első rész talán tényleg a kedvencemmé vált a két trilógiából a könnyedségével és remek egyensúlyával. A második rész elsőre még egész meggyőző volt, aztán másodjára már elég könnyen vált a jól bejáratott szövegek és akciók unalmának - viszonylagos - áldozatává. Erről meg legszívesebben nem is nyilatkoznék, annyira lelombozó. Helyenként már a King Kong borzalmas, végeláthatatlan akciótengerét idézi. A Tauriel szál, amit anno még pozitívumnak hoztam fel sokakkal szemben, egyáltalán nincs kibontva és így tényleg egy levegőben lógó, felesleges toldalékká válik. Pedig nem hinném, hogy nehéz lett volna pár értelmes sort a szájukba adni, hogy legyen valami alapja a sok könnynek és pátoszos tekingetésnek. A cselekmény a harcoktól kezdve gyakorlatilag mellőzi a logikát és csak úgy futkározik mindenki mindenfele, hogy közben sokat lehessen váltogatni a képernyőt és sokszor öljenek meg védekezés nélkül a kardjukba rohanó orkokat. Helyenként erőlködnöm kellett, hogy élvezni tudjam, de az idő előrehaladtával egyre nehezebben ment. A törpök elnyújtott, érthetetlen szenvedése ezen nagyon sokat segített. A kétrészes felvezetés után Smaug is teljesen jelentéktelen szerepet kapott. Kicsit átverve is érzem magam emiatt. Mintha befizettem volna egy degusztációs menüre, ám helyette valami menzakaját kaptam volna, kis adagokban szervírozva. Vagy tetszőleges teleki (esetleg Teleki) bort az érett merlot helyett. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése