2014. december 28.

Zero Effect

A magány-nyomozó
Jake Kasdan (1998)

Nem lehet nem azzal nyitni, hogy mennyire kilencvenes évek. Biztos közrejátszik, hogy gyerekkorom emlékezetes része gyakorlatilag pont lefedi ezt a jellegzetessége miatt egyszerre utált és imádott korszakot. De ennek a hangulatnak a kiváló megörökítésén kívül temérdek érdeme van. Jake Kasdan saját történetét rendezte meg, apja nyomdokain járva, rém jól összerakott művet tett le elénk. Nem igen lehet mihez hasonlítani. Humora finoman eszelős, a sztori izgatóan kibontani való és nem fél csavarni rajta, ha úgy kívánja az ív. De végeredményben az a legnagyobb érdeme, hogy túlzó és vicces karakterei teljesen hihetőek és összetettek. Bill Pullman jobb pillanataiban tényleg túltesz mindenkin, nagyon sajnálatos, hogy ennyire félrement a karrierje. A kultkedvenc státusz abszolút kiérdemelt. Egy kis csoda ez a film.   7/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése