Mississippi Burning
Lángoló Mississippi
Alan Parker (1988)
Kordokumentumnak, drámának és kriminek is megfelel. Dafoe és Hackman párosa érdekes dinamikát ad a cselekménynek, ahogy mindent másképpen reagálnak le és szép fokozatosan közelítenek az álláspontjaikkal, majd robbannak végül egyszerre az ügy érdekében. De nem ám csak klasszikus rendőrpáros-konfliktus az övék, hanem okos adok-kapok reflektálás a rasszizmus köré csoportosítható eseményekre. Ritkán látni ilyen jó párost krimiben na.
Amúgy a kor kicsit azért megette ezt a filmet is, mert annak ellenére, hogy maga a téma fontos és érdekfeszítő, eléggé elmegy a tipikus irányba, hiába jó a főszereplő páros. Lehet, hogy a gyűlölködő emberek sok hülyeséget megcsinálnak a valóságban, de itt azért többször a saját szempontjukból erősen megkérdőjelezhetően cselekednek. Szokásos hollywoodi probléma, nem tudom mit csodálkozom ezen. Ja, és az összes néger színésznek kiadták a kötelező bamba, mártírnézést, plusz egyetlen olyan színes bőrű szereplő sincs, akinek egy minimális háttértörténetét el lehetne képzelni. Jó szándék ide vagy oda, maga a film gyógyír ugyan, egy apró győzelem dokumentálása, de a sztereotip beidegződéseket inkább táplálja, minthogy irtaná, mivel előre rögzíti a következő, leheletnyivel kedvezőbb állapotokat. Tehát lényegében ártalmas, egy hamis forradalom, the cake is a lie és így tovább. 6/10
Alan Parker (1988)
Kordokumentumnak, drámának és kriminek is megfelel. Dafoe és Hackman párosa érdekes dinamikát ad a cselekménynek, ahogy mindent másképpen reagálnak le és szép fokozatosan közelítenek az álláspontjaikkal, majd robbannak végül egyszerre az ügy érdekében. De nem ám csak klasszikus rendőrpáros-konfliktus az övék, hanem okos adok-kapok reflektálás a rasszizmus köré csoportosítható eseményekre. Ritkán látni ilyen jó párost krimiben na.
Amúgy a kor kicsit azért megette ezt a filmet is, mert annak ellenére, hogy maga a téma fontos és érdekfeszítő, eléggé elmegy a tipikus irányba, hiába jó a főszereplő páros. Lehet, hogy a gyűlölködő emberek sok hülyeséget megcsinálnak a valóságban, de itt azért többször a saját szempontjukból erősen megkérdőjelezhetően cselekednek. Szokásos hollywoodi probléma, nem tudom mit csodálkozom ezen. Ja, és az összes néger színésznek kiadták a kötelező bamba, mártírnézést, plusz egyetlen olyan színes bőrű szereplő sincs, akinek egy minimális háttértörténetét el lehetne képzelni. Jó szándék ide vagy oda, maga a film gyógyír ugyan, egy apró győzelem dokumentálása, de a sztereotip beidegződéseket inkább táplálja, minthogy irtaná, mivel előre rögzíti a következő, leheletnyivel kedvezőbb állapotokat. Tehát lényegében ártalmas, egy hamis forradalom, the cake is a lie és így tovább. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése