2015. június 29.

The Texas Chainsaw Massacre

A texasi láncfűrészes mészárlás
Tobe Hooper (1974)

Filmtörténeti mérföldkő pótlása, volume sok. Megmondom őszintén, semmi érdemlegeset nem olvastam róla, csak mindig jött szembe, úgyhogy kénytelen voltam engedni a nyomásnak. Amire számítottam, az egy a mára rég megunt horrorfilmek őseként, hozzájuk erősen hasonlatos borzalom, a kora által elszenvedett ügyetlenséggel és kiforratlansággal, blablabla. Magyarul semmi komoly élmény nem lebegett szemem előtt. Ehhez képest, azon kívül, hogy a bevezetőben hallható beszélgetések szokásosan bugyuták és erőltetettnek hatnak, teljesen mást kaptam. Kicsit gyanús volt az elején, hogy igazam lesz, amikor néhány szarvasmarha illetve pók vizualizálása extrém hangok kíséretében valósult meg. Nem értem miért kéne ettől nyugtalannak éreznem magam, de ezek csupán felesleges kis apróságok, nem komoly hibák. Legalábbis a későbbiek tudatában, mivel ezek a könnyen kategorizálhatóságot vetítik előre. A későbbi tucatfilmeket pont ezek a nélkülözhető klisék miatt vetem meg nagy lelkesedéssel.


Ráfordulva a lényegre, nagy öröm, hogy nincs túlmagyarázva, semmilyen eredetet, hátteret nem próbálnak meg köríteni ennek a tébolyultságnak. Csak az őrület jelenik meg a maga egyszerű valójában, ennek megfelelően elég mély nyomot hagy az emberben. Eleinte csak a hangosra tekert zajok nyugtalanítanak, aztán ahogy sűrűsödik a cselekmény, egyre gyakrabban rezzenek össze a hisztérikus sikolyokon és a végére roppant mód idegesít a láncfűrész börrögése is. Ezt pozitív értelemben mondom, hiszen nem butaságokkal és logikai nonszenszekkel töltötték fel a "fiatalok a vidékre mennek" sztorit, hanem izgalommal és borzalommal. Maga a történet lényegében öt mondatban elmesélhető lenne és ez nagyon jót tesz a zsigeri élvezhetőségnek. Az idióták szerepe nincs lesilányítva pár üres pózra és direkt betegnek szánt tevékenységre. Folyamatosan kapunk belőlük annyi információmorzsát ami igazolja elmebajukat. A nagypapa kalapácsos próbálkozásának idejére már tényleg annyira irracionálisan eltorzult minden szereplő (beleértve a szenvedő félt is), hogy - a józan ész diktálta gondolkodással ellentétben - teljesen hihetővé válik. Olcsó kirakatiság helyett mélységet kapni mindig nagy meglepetés.
Úgy álltam neki, hogy majd jól megmondom róla a magamét, de szerencsére inkább fejet kell hajtanom előtte. Ha nincs a felvezetés gyenge karakterábrázolása és az ártatlanok többet kapnak ezeknél a jelentéktelen szerepeknél, hibátlan élmény lenne.   7/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése