Still Alice
Megmaradt Alice-nek
Richard Glatzer, Wash Westmoreland (2014)
Az előzetes híreknek megfelelően, nagyon jó meglátásokkal, szépen szerkesztve, minden esetleges társadalmi érzékenység pontot körültekintően kerülve, méltóságteljesen mutatja be az alzheimer stádiumait, a környezetre és magára a betegre gyakorolt hatását. A célját tehát maximálisan eléri, méghozzá tényleg úgy, hogy filmként gyakorlatilag nem lehet neki hibát felróni. Ezt ebben a közönyös hangnemben, amiben elkezdtem írni rövid resumémat, nem lehet eléggé hangsúlyozni, annyira komoly fegyvertény. A megvalósítás a lehető legcélravezetőbben naturalista, a színészek erősen kézben vannak tartva. Ahhoz képest, hogy túlnyomórészt amerikai produkció és fősodorbeli dráma, már-már realistának lehet nevezni, ami nem valami gyakran fordul elő manapság.
Egyetlen zavaró pont viszont mégiscsak akad, de hangsúlyozom, ez a lehető legszubjektívabb probléma, mást nem bírtam kitalálni, hogy jogossá tegyem az osztályzatot. Szóval van ez a család. A tudományos kutatást végző férfias apa és nyomdokában lépdelő jóképű fia, a nemzetközileg elismert nyelvész anyuka és a két gyönyörű lány. Most nincs kedvem tovább fosni a szót, de a lényeg az, hogy ez a betegségtől eltekintve teljesen problémamentes család, kissé talán túlságosan is idilli. Persze nem azt mondom, hogy nem elképzelhető ilyesmi, de három testvérből azért legalább egy ki szokott lógni annál messzebb, hogy keresgéli a helyét az életben. A szülők párkapcsolatának mélységi bemutatásának mellőzéséről meg ne is beszéljünk. Mindez annak a hátrányára írható, hogy ennyire a betegségre és az akörül forgó eseményekre koncentráltak. Ha ennyire gondosan megmunkált alkotásról beszélünk, ezen a téren is illett volna egy életszagúbb megoldást találni. Amúgy tényleg nagyon jó film. 7/10
+ A nyilvánvalóan remek Julianne Moore mellett ki kell emelni Alec Baldwint, mint rendes drámai szerepben szereplő színészt és Kristen Stewartot, akiről még mindig sokan nem képesek elhinni, hogy színésznő, pedig de.
Richard Glatzer, Wash Westmoreland (2014)
Az előzetes híreknek megfelelően, nagyon jó meglátásokkal, szépen szerkesztve, minden esetleges társadalmi érzékenység pontot körültekintően kerülve, méltóságteljesen mutatja be az alzheimer stádiumait, a környezetre és magára a betegre gyakorolt hatását. A célját tehát maximálisan eléri, méghozzá tényleg úgy, hogy filmként gyakorlatilag nem lehet neki hibát felróni. Ezt ebben a közönyös hangnemben, amiben elkezdtem írni rövid resumémat, nem lehet eléggé hangsúlyozni, annyira komoly fegyvertény. A megvalósítás a lehető legcélravezetőbben naturalista, a színészek erősen kézben vannak tartva. Ahhoz képest, hogy túlnyomórészt amerikai produkció és fősodorbeli dráma, már-már realistának lehet nevezni, ami nem valami gyakran fordul elő manapság.
Egyetlen zavaró pont viszont mégiscsak akad, de hangsúlyozom, ez a lehető legszubjektívabb probléma, mást nem bírtam kitalálni, hogy jogossá tegyem az osztályzatot. Szóval van ez a család. A tudományos kutatást végző férfias apa és nyomdokában lépdelő jóképű fia, a nemzetközileg elismert nyelvész anyuka és a két gyönyörű lány. Most nincs kedvem tovább fosni a szót, de a lényeg az, hogy ez a betegségtől eltekintve teljesen problémamentes család, kissé talán túlságosan is idilli. Persze nem azt mondom, hogy nem elképzelhető ilyesmi, de három testvérből azért legalább egy ki szokott lógni annál messzebb, hogy keresgéli a helyét az életben. A szülők párkapcsolatának mélységi bemutatásának mellőzéséről meg ne is beszéljünk. Mindez annak a hátrányára írható, hogy ennyire a betegségre és az akörül forgó eseményekre koncentráltak. Ha ennyire gondosan megmunkált alkotásról beszélünk, ezen a téren is illett volna egy életszagúbb megoldást találni. Amúgy tényleg nagyon jó film. 7/10
+ A nyilvánvalóan remek Julianne Moore mellett ki kell emelni Alec Baldwint, mint rendes drámai szerepben szereplő színészt és Kristen Stewartot, akiről még mindig sokan nem képesek elhinni, hogy színésznő, pedig de.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése