The Myth of the American Sleepover
David Robert Mitchell (2010)
Nem lehet nem megjegyezni, hogy a rendezők zöme a fél karját odaadná annyi varázslatért, amit David Robert Mitchell ebben a rövid játékidőben összehoz. Annyira jók a karakterek és a kis életkéjük, hogy szinte végig fültől fülig vigyorog az ember ahogy küzdenek önmagukkal. Ügyesen ragadja meg azokat a pillanatokat, melyek mindenki számára ismerősek és megkapóan játszik az eshetőségek mulatságos kombinációival, amikor tinédzserként annyira egyfelé koncentrál az ember, hogy törvényszerűen totál másképp alakul minden és a végére mégis teljesen rendben valónak tűnik ami kisül. Magyarul az élet, mindannyiunk életének egyik legnagyobb csodáját sikerült több ízben filmre vennie.
A neighborhood szépen fel lett építve, él a város a sok fiatal szereplővel. Ja, és igen, nagyon jó, hogy teljesen ki lettek hagyva a felnőttek és velük együtt minden a materiális világból. Ugyanolyan jól működik ez az elképzelés, mint az It Followsban. Jobban belegondolva furcsállom, hogy ilyen ritkán alkalmazzák ezt az elszigetelt karakter és történetábrázolást.
Hogy a gyengébb oldalára is rátérjek, a probléma annyi, hogy nincs kiemelt főszereplő és vezérszál. Minden jelenet jó valamilyen szinten, csak egy egésszé nem áll össze. A film nagysága esetleg még abban rejlett volna, ha sikerül a lazán kötődő jelenetekből egy nagyobb lózungra kilyukadni. Az alap, a hangulat megépítése tehát tényleg mesteri, csak írásban nem elég erős az anyag. Szerencsére már tudjuk, hogy DRM azóta fejlődött ezen a téren, úgyhogy remélem nem kell sokat várni a következő filmjéig. 7/10
Nem lehet nem megjegyezni, hogy a rendezők zöme a fél karját odaadná annyi varázslatért, amit David Robert Mitchell ebben a rövid játékidőben összehoz. Annyira jók a karakterek és a kis életkéjük, hogy szinte végig fültől fülig vigyorog az ember ahogy küzdenek önmagukkal. Ügyesen ragadja meg azokat a pillanatokat, melyek mindenki számára ismerősek és megkapóan játszik az eshetőségek mulatságos kombinációival, amikor tinédzserként annyira egyfelé koncentrál az ember, hogy törvényszerűen totál másképp alakul minden és a végére mégis teljesen rendben valónak tűnik ami kisül. Magyarul az élet, mindannyiunk életének egyik legnagyobb csodáját sikerült több ízben filmre vennie.
A neighborhood szépen fel lett építve, él a város a sok fiatal szereplővel. Ja, és igen, nagyon jó, hogy teljesen ki lettek hagyva a felnőttek és velük együtt minden a materiális világból. Ugyanolyan jól működik ez az elképzelés, mint az It Followsban. Jobban belegondolva furcsállom, hogy ilyen ritkán alkalmazzák ezt az elszigetelt karakter és történetábrázolást.
Hogy a gyengébb oldalára is rátérjek, a probléma annyi, hogy nincs kiemelt főszereplő és vezérszál. Minden jelenet jó valamilyen szinten, csak egy egésszé nem áll össze. A film nagysága esetleg még abban rejlett volna, ha sikerül a lazán kötődő jelenetekből egy nagyobb lózungra kilyukadni. Az alap, a hangulat megépítése tehát tényleg mesteri, csak írásban nem elég erős az anyag. Szerencsére már tudjuk, hogy DRM azóta fejlődött ezen a téren, úgyhogy remélem nem kell sokat várni a következő filmjéig. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése