While We're Young
Noah Baumbach (2014)
Most mondanám, hogy Baumbach végre beérett, de ez csupán nézőponti kérdés. Beérett ő már jóval korábban, csak a Frances Ha volt nekem kicsit csalódás az erőltetettsége miatt. Persze tudom, hogy ebben az emberek nagy része nem ért velem egyet, ám mégis. A felesleges és mesterkéltséget kölcsönző fekete-fehér kép, a jópofáskodó neurotikusság túlzásba vitele miatt, sajnos nem tudtam igazán megszeretni.
Jelen esetben, azonban sokkal jobban sikerült kordában tartani a csapongó karakterek érzelmi amplitúdóját, aminek köszönhetően könnyebben meg lehet barátkozni velük. Nem is fontos annyira az azonosulás, ahogy Woody Allen szereplőinél sem, hiszen ahogy öregebb kollégája esetében, úgy nála is végig egy külső szemlélődő számára készített, az irónia, a cinikus hozzáállás torzított lencséje mögül, biztonságos távolságból nézzük őket. Okosak, menők, gyerekesek, szánalmasak, de elsősorban emberiek és viccesek. Eddig műveinek zöméve ellentétben, most szó sincs félbehagyott, direkt csapottan rövidre zárt történetről, ami megpróbál gondolkodásra késztetni. Ez úgy kerek ahogy van, mindent a szánkba ad és meglepetésre mégsincs ezzel semmi baj. Talán kevésbé nevezhető intellektuális szórakozásnak, mint a Tintahal és a bálna vagy a Margot az esküvőn, ám ez azoknál sokkal, de sokkal profibban kivitelezett, gyakorlatilag minden téren. Könnyedebb, more uplifiting, much more feel-good és jól áll neki.
Az erős sárgás képi világot mondjuk most is felesleges, túlzó hangulat-ráerőltetésnek érzem. Nem tudom miért szereti ennyire befolyásolni a nézőt ezen a téren. A beállítások és a fényképezés nagyon jó, de én személy szerint azt mondom, hogy munkát és energiát is megspóroltak volna vele ha hagyják natúr mivoltukban a színeket és a néző sem érezné magát annyira elnyomva.
A Noah Baumbach - Woody Allen párhuzam abból a szempontból is él, hogy mindkettőjük gyors munkatempóval dolgozik, viszont hullámzó a művek színvonala. Szerencsére mindkettejüknél jelentős többségben vannak a jól sikerült filmek. Én Baumbachnak is kívánok legalább annyi vászonra került alkotást, mint amennyi most Allennek van. Csak azt a fránya erősen szűrőzött képi világot kéne elhagyni végre. 7/10
Most mondanám, hogy Baumbach végre beérett, de ez csupán nézőponti kérdés. Beérett ő már jóval korábban, csak a Frances Ha volt nekem kicsit csalódás az erőltetettsége miatt. Persze tudom, hogy ebben az emberek nagy része nem ért velem egyet, ám mégis. A felesleges és mesterkéltséget kölcsönző fekete-fehér kép, a jópofáskodó neurotikusság túlzásba vitele miatt, sajnos nem tudtam igazán megszeretni.
Jelen esetben, azonban sokkal jobban sikerült kordában tartani a csapongó karakterek érzelmi amplitúdóját, aminek köszönhetően könnyebben meg lehet barátkozni velük. Nem is fontos annyira az azonosulás, ahogy Woody Allen szereplőinél sem, hiszen ahogy öregebb kollégája esetében, úgy nála is végig egy külső szemlélődő számára készített, az irónia, a cinikus hozzáállás torzított lencséje mögül, biztonságos távolságból nézzük őket. Okosak, menők, gyerekesek, szánalmasak, de elsősorban emberiek és viccesek. Eddig műveinek zöméve ellentétben, most szó sincs félbehagyott, direkt csapottan rövidre zárt történetről, ami megpróbál gondolkodásra késztetni. Ez úgy kerek ahogy van, mindent a szánkba ad és meglepetésre mégsincs ezzel semmi baj. Talán kevésbé nevezhető intellektuális szórakozásnak, mint a Tintahal és a bálna vagy a Margot az esküvőn, ám ez azoknál sokkal, de sokkal profibban kivitelezett, gyakorlatilag minden téren. Könnyedebb, more uplifiting, much more feel-good és jól áll neki.
Az erős sárgás képi világot mondjuk most is felesleges, túlzó hangulat-ráerőltetésnek érzem. Nem tudom miért szereti ennyire befolyásolni a nézőt ezen a téren. A beállítások és a fényképezés nagyon jó, de én személy szerint azt mondom, hogy munkát és energiát is megspóroltak volna vele ha hagyják natúr mivoltukban a színeket és a néző sem érezné magát annyira elnyomva.
A Noah Baumbach - Woody Allen párhuzam abból a szempontból is él, hogy mindkettőjük gyors munkatempóval dolgozik, viszont hullámzó a művek színvonala. Szerencsére mindkettejüknél jelentős többségben vannak a jól sikerült filmek. Én Baumbachnak is kívánok legalább annyi vászonra került alkotást, mint amennyi most Allennek van. Csak azt a fránya erősen szűrőzött képi világot kéne elhagyni végre. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése