Victoria
Sebastian Schipper (2015)
Ez az a film, ami arról lett híres, hogy 138 percben, vágás és vágatlanságot imitáló trükkök nélkül vették fel. Ez a legfontosabb ismérve, mert ezzel, pár hasonló próbálkozás mellett, egyedülálló a filmtörténelemben. Amúgy egy realista megközelítésű, szerelmi szállal átszőtt akció-drámaként lehetne legjobban jellemezni. Azt nem mondanám, hogy nagy elvárásokkal ültem le elé, de hajtott a kíváncsiság, hogy mennyire sikerül beépíteni ezt a meredek vállalkozást magába a filmbe, vagyis hogy mennyire eszi meg ez az ötlet az élményt, mennyire kell sokat feláldozni miatta egyéb területeken.
Nos, a helyzet az, hogy annyira gördülékeny és egységes, hogy ilyen kérdések fel sem merülnek. Az, hogy real-time haladnak az események, egyrészt egy egyszerűen megírt, sok szabadságot hagyó, de a sarkalatos pontokban kompromisszummentes forgatókönyvet igényelt és mellette egy emberfeletti koncentrációt igénylő, találékony fényképezést. Nehéz felfogni, hogyan sikerült a harmadik nekifutásra felvenniük, úgyhogy nem véletlen az sem, hogy a zárás után egyből a kamerát használó Sturla Brandth Grøvlen neve jelenik meg. Lényegében ő egyben a rendezője is a filmnek, ha a rendezésnek a gyakorlati oldalát nézzük. Nem hiszem, hogy lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kirívóan újszerű és előremutató amit véghez vittek, de emellett szükségét érzem ugyanilyen nyomatékosan hangoztatni azt is, hogy micsoda egységbe kovácsolódik a történettel és a dramaturgiával ez az előadásmód. Rengetegszer láttunk már remek ötleteket a film egyéb területeinek elhanyagolása miatt elbukni, úgyhogy meg kell becsülni az ilyen ritkaságot.
Hibaszerűség c. megjegyzés rovatban feljegyzendő, hogy mozgalmassága mellett csak a város viszonylag szűk részében forgatták, hajnalban, de ezek a történetbe is integrálva vannak. Illetve a főszereplők butasága szúrhatja egyesek szemét, mivel simán elkerülhették volna a rendőrökkel való összetűzést. De én ezt sem érzem igazán jogosnak felróni, mert egyszerű, csóró népek, ahogy ezt az alapos felvezetésben megtudhattuk. Szóval nincs igazi hiba, üresjárat, kényszeredettségérzés vagy kompromisszumok. Lehetett volna feszesebb ugyan, két és negyed óra sok idő, de nem tudom biztosan mondani, hogy ezzel jobbá lehetne varázsolni. Úgy jó ahogy van, na.
Érdekes, hogy a semmiből, szcéna és stílusbeli előfutárok nélkül tört elő egy ilyen fajsúlyos, hibamentes film. Remélem nem próbálják meg utánozni, mert kötve hiszem, hogy ehhez mérhető lenne, akárhogy is próbálkoznak. Fiatalok, buli, romantika, akció, izgalom, dráma, ahogy még sohasem láthattuk. Kötelező, instant-kult remekmű, el nem eresztő flow-érzéssel, zsánerek összemosásával, természetes játékkal, szíven csapó realizmussal. Valami ilyesminek kell lennie egy filmnek 2015-ben. 9/10
Nils Frahm remek zenei betétei hangsúlyt adnak az eseményeknek és egyben részekre bontják a filmet.
Ez az a film, ami arról lett híres, hogy 138 percben, vágás és vágatlanságot imitáló trükkök nélkül vették fel. Ez a legfontosabb ismérve, mert ezzel, pár hasonló próbálkozás mellett, egyedülálló a filmtörténelemben. Amúgy egy realista megközelítésű, szerelmi szállal átszőtt akció-drámaként lehetne legjobban jellemezni. Azt nem mondanám, hogy nagy elvárásokkal ültem le elé, de hajtott a kíváncsiság, hogy mennyire sikerül beépíteni ezt a meredek vállalkozást magába a filmbe, vagyis hogy mennyire eszi meg ez az ötlet az élményt, mennyire kell sokat feláldozni miatta egyéb területeken.
Nos, a helyzet az, hogy annyira gördülékeny és egységes, hogy ilyen kérdések fel sem merülnek. Az, hogy real-time haladnak az események, egyrészt egy egyszerűen megírt, sok szabadságot hagyó, de a sarkalatos pontokban kompromisszummentes forgatókönyvet igényelt és mellette egy emberfeletti koncentrációt igénylő, találékony fényképezést. Nehéz felfogni, hogyan sikerült a harmadik nekifutásra felvenniük, úgyhogy nem véletlen az sem, hogy a zárás után egyből a kamerát használó Sturla Brandth Grøvlen neve jelenik meg. Lényegében ő egyben a rendezője is a filmnek, ha a rendezésnek a gyakorlati oldalát nézzük. Nem hiszem, hogy lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kirívóan újszerű és előremutató amit véghez vittek, de emellett szükségét érzem ugyanilyen nyomatékosan hangoztatni azt is, hogy micsoda egységbe kovácsolódik a történettel és a dramaturgiával ez az előadásmód. Rengetegszer láttunk már remek ötleteket a film egyéb területeinek elhanyagolása miatt elbukni, úgyhogy meg kell becsülni az ilyen ritkaságot.
Hibaszerűség c. megjegyzés rovatban feljegyzendő, hogy mozgalmassága mellett csak a város viszonylag szűk részében forgatták, hajnalban, de ezek a történetbe is integrálva vannak. Illetve a főszereplők butasága szúrhatja egyesek szemét, mivel simán elkerülhették volna a rendőrökkel való összetűzést. De én ezt sem érzem igazán jogosnak felróni, mert egyszerű, csóró népek, ahogy ezt az alapos felvezetésben megtudhattuk. Szóval nincs igazi hiba, üresjárat, kényszeredettségérzés vagy kompromisszumok. Lehetett volna feszesebb ugyan, két és negyed óra sok idő, de nem tudom biztosan mondani, hogy ezzel jobbá lehetne varázsolni. Úgy jó ahogy van, na.
Érdekes, hogy a semmiből, szcéna és stílusbeli előfutárok nélkül tört elő egy ilyen fajsúlyos, hibamentes film. Remélem nem próbálják meg utánozni, mert kötve hiszem, hogy ehhez mérhető lenne, akárhogy is próbálkoznak. Fiatalok, buli, romantika, akció, izgalom, dráma, ahogy még sohasem láthattuk. Kötelező, instant-kult remekmű, el nem eresztő flow-érzéssel, zsánerek összemosásával, természetes játékkal, szíven csapó realizmussal. Valami ilyesminek kell lennie egy filmnek 2015-ben. 9/10
Nils Frahm remek zenei betétei hangsúlyt adnak az eseményeknek és egyben részekre bontják a filmet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése