Risky Business
Kockázatos üzlet
Paul Brickman (1983)
A film hangulata nagyjából beleillik a John Hughes féle 80-as évek divatba. Kicsit kevésbé izgága, nem pörög végig száz százalékon, van benne több álomszerű bejátszás, kiúszó kép, hosszasra hagyott zenei betét. Vígjáték jellege se úgy jelenik meg, hogy mindenáron szórakoztatni akarna. Elmeséli a történetet, egy vicces, könnyed nézőpontból. Fontos mondanivalója van a rohadó szülő-gyerek viszonyról, ez akkoriban tényleg jelentős tényező volt. Érdekes megfigyelni, hogy a fiatalok kapcsolatai milyen élettel teliek és lazák, miközben a szülőkkel való kommunikáció szinte irreálisan rideg és eleve halálra ítélt. Elképesztő generációs szakadék tátong.
Jobban belegondolva, maga a történet elég meredek. Manapság, annak ellenére, hogy annyi mindenben kijjebb tolódott az ingerküszöb, a prűd amerikai mainstream filmekben (nagy stúdiókra gondolok) már nem igen szerepelhetne ilyesmi. Értem ez alatt, hogy egy fiatal középosztálybeli "bordélyházat nyit", majd kurvával áll össze. Persze nem kell és nem is érdemes komolyan venni a film ezen részét, hiszen direkt távol tartja magát a véleménynyilvánítástól, ez csupán körítés és humorforrás ahhoz, amiről tényleg beszélni akar. Nagyon ügyes játék ez a hangsúlyokkal, szépen vágja zsebre vele a nézőt.
Nem véletlen, hogy Tom Cruise-ra ez a film után figyeltek fel igazán. Játéka instant szimpátiát ébreszt, természetesen hat és közben sokrétű és átgondolt. Vígjátékban tényleg ritka ennyire lehengerlő alakítást találni, az összes respektemet odaadom neki. Szót érdemel még a Tangerine Dream zenéje. Szimpatikus, egységes és általában teljesen jól integrálódik a dramaturgiába, de van ahol picit idegenül hat, illetve esetlenül kerül előtérbe. Lehetett volna ezen még alakítani.
Mindent összevetve simán megérdemli a hírnevet. A kora ellenére ma is teljesen átérezhető, jól játszott, szépen felépített, arányosan poénos és drámai, stílusos, de elsősorban szórakoztató. Mellékzönge nélkül, mert a felmerülő apróságok nem tudnak érdemben rontani rajta. Csak annyi, hogy nem lehet elmondani, hogy tökéletes. Persze ez legyen a legnagyobb gond, a velőt rázó röhögések úgyis elfeledtetnek minden negatívumot.8/10
Paul Brickman (1983)
A film hangulata nagyjából beleillik a John Hughes féle 80-as évek divatba. Kicsit kevésbé izgága, nem pörög végig száz százalékon, van benne több álomszerű bejátszás, kiúszó kép, hosszasra hagyott zenei betét. Vígjáték jellege se úgy jelenik meg, hogy mindenáron szórakoztatni akarna. Elmeséli a történetet, egy vicces, könnyed nézőpontból. Fontos mondanivalója van a rohadó szülő-gyerek viszonyról, ez akkoriban tényleg jelentős tényező volt. Érdekes megfigyelni, hogy a fiatalok kapcsolatai milyen élettel teliek és lazák, miközben a szülőkkel való kommunikáció szinte irreálisan rideg és eleve halálra ítélt. Elképesztő generációs szakadék tátong.
Jobban belegondolva, maga a történet elég meredek. Manapság, annak ellenére, hogy annyi mindenben kijjebb tolódott az ingerküszöb, a prűd amerikai mainstream filmekben (nagy stúdiókra gondolok) már nem igen szerepelhetne ilyesmi. Értem ez alatt, hogy egy fiatal középosztálybeli "bordélyházat nyit", majd kurvával áll össze. Persze nem kell és nem is érdemes komolyan venni a film ezen részét, hiszen direkt távol tartja magát a véleménynyilvánítástól, ez csupán körítés és humorforrás ahhoz, amiről tényleg beszélni akar. Nagyon ügyes játék ez a hangsúlyokkal, szépen vágja zsebre vele a nézőt.
Nem véletlen, hogy Tom Cruise-ra ez a film után figyeltek fel igazán. Játéka instant szimpátiát ébreszt, természetesen hat és közben sokrétű és átgondolt. Vígjátékban tényleg ritka ennyire lehengerlő alakítást találni, az összes respektemet odaadom neki. Szót érdemel még a Tangerine Dream zenéje. Szimpatikus, egységes és általában teljesen jól integrálódik a dramaturgiába, de van ahol picit idegenül hat, illetve esetlenül kerül előtérbe. Lehetett volna ezen még alakítani.
Mindent összevetve simán megérdemli a hírnevet. A kora ellenére ma is teljesen átérezhető, jól játszott, szépen felépített, arányosan poénos és drámai, stílusos, de elsősorban szórakoztató. Mellékzönge nélkül, mert a felmerülő apróságok nem tudnak érdemben rontani rajta. Csak annyi, hogy nem lehet elmondani, hogy tökéletes. Persze ez legyen a legnagyobb gond, a velőt rázó röhögések úgyis elfeledtetnek minden negatívumot.
Szerk. 2022.06.27.: Hát ez piszok élvezetes másodszorra. 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése