St. Elmo's Fire
Szent Elmo tüze
Joel Schumacher (1985)
Joel Schumacher egy csodabogár. Ha kellett, rendezett kurvajó filmeket (Egyenesen át, 8mm), néha olyat, amit Hollywood az élvonalba tolt és komolyan is lehet venni (Ha ölni kell, Összeomlás), viszont ha úgy adódott, borzalmakat is vászonra vitt (Betmenek). Vegyes az elismerés, mind a kritikusok, mind a pórnép körében. Ám azt, hogy mindig egy határozott vezérelvet és stílust közvetít(ett), azt nem lehet elvitatni. Kinek, mikor, melyik jön be.
Ez a film a 80-as évek közepén tengődő, nagyvárosi, éppen tanulmányaikkal végzett fiatalokat mutat be, amint megpróbálkoznak munkát szerezni és felnőttként szilárd talajt fogni. Teszik ezt úgy, hogy oly' kicsapongóak és eleinte annyira kárpediem az életvitelük, hogy azt se komolyan nem lehet venni, se az akkori valósághoz nincs sok köze. A kor letagadhatatlan, de ez inkább az öltözködésnek, a zenéknek köszönhetően nyilvánvaló, nem pedig azért, mert reflektálnának valamilyen korspecifikus problémára. Schumacher nem szarakodik ilyen dolgokkal. Amiről ő ezzel a filmmel beszél, lehet, hogy hülyén hangzik, de ennél sokkal nagyra törőbb és univerzálisabb.
Máson se jár az eszük mint az egymással és mással való kufircoláson, a felelősség tologatásán, meg a pián, meg bármin ami nem a felnőtt élettel kapcsolatos. Egész hosszasan láthatjuk őket felhőtlenül Élni, ám a konfliktusok már akkor is ott lappangnak a cselekedetekben. Minden karaktert van idő megismerni, mindegyikőjüket más és más hajtja, és egyáltalán nem sablonra húzott emberekről van szó, hiszen külön-külön és az egymással való kapcsolatukban is értelmezhetőek, legitimek. Attól, hogy ilyen könnyed a hangvétel és még inkább attól, hogy a poénjaik, az élcelődések nagyon jó találati aránnyal érnek célba, egyszerűen nem lehet nem megszeretni őket. Szerencsére erőltetetté sem válik, mivel nem próbál túl mély drámát csinálni senkinek sem. Kis lépésben haladnak, ahogy azt az életben is tesszük.
Nagyon sajnálom, hogy a filmipar igazán nagyra törése által, ennyire kivesztek a fősodortól hangsúlyában eltolt alkotások. Joel Schumacher ebben igazán kiváló volt. Ez a film tökéletes példa arra, hogy mennyivel könnyebb, szabadabb, ha a készítők nem végletekben gondolkodnak. Keveredik benne vígjáték, dráma, szerelem, barátság, felnőtté válás és még megannyi dolog. Manapság ezek mind külön filmekért kiáltanak, itt megkapunk mindent egyben. És mennyivel többet tud így adni, mennyivel egyetemesebb a mondanivalója is. Nagyszerű film az egymás, a változás és az elmúlás elfogadásáról, a barátságról. Csak ajánlani tudom. 8/10
Joel Schumacher (1985)
Joel Schumacher egy csodabogár. Ha kellett, rendezett kurvajó filmeket (Egyenesen át, 8mm), néha olyat, amit Hollywood az élvonalba tolt és komolyan is lehet venni (Ha ölni kell, Összeomlás), viszont ha úgy adódott, borzalmakat is vászonra vitt (Betmenek). Vegyes az elismerés, mind a kritikusok, mind a pórnép körében. Ám azt, hogy mindig egy határozott vezérelvet és stílust közvetít(ett), azt nem lehet elvitatni. Kinek, mikor, melyik jön be.
Ez a film a 80-as évek közepén tengődő, nagyvárosi, éppen tanulmányaikkal végzett fiatalokat mutat be, amint megpróbálkoznak munkát szerezni és felnőttként szilárd talajt fogni. Teszik ezt úgy, hogy oly' kicsapongóak és eleinte annyira kárpediem az életvitelük, hogy azt se komolyan nem lehet venni, se az akkori valósághoz nincs sok köze. A kor letagadhatatlan, de ez inkább az öltözködésnek, a zenéknek köszönhetően nyilvánvaló, nem pedig azért, mert reflektálnának valamilyen korspecifikus problémára. Schumacher nem szarakodik ilyen dolgokkal. Amiről ő ezzel a filmmel beszél, lehet, hogy hülyén hangzik, de ennél sokkal nagyra törőbb és univerzálisabb.
Máson se jár az eszük mint az egymással és mással való kufircoláson, a felelősség tologatásán, meg a pián, meg bármin ami nem a felnőtt élettel kapcsolatos. Egész hosszasan láthatjuk őket felhőtlenül Élni, ám a konfliktusok már akkor is ott lappangnak a cselekedetekben. Minden karaktert van idő megismerni, mindegyikőjüket más és más hajtja, és egyáltalán nem sablonra húzott emberekről van szó, hiszen külön-külön és az egymással való kapcsolatukban is értelmezhetőek, legitimek. Attól, hogy ilyen könnyed a hangvétel és még inkább attól, hogy a poénjaik, az élcelődések nagyon jó találati aránnyal érnek célba, egyszerűen nem lehet nem megszeretni őket. Szerencsére erőltetetté sem válik, mivel nem próbál túl mély drámát csinálni senkinek sem. Kis lépésben haladnak, ahogy azt az életben is tesszük.
Nagyon sajnálom, hogy a filmipar igazán nagyra törése által, ennyire kivesztek a fősodortól hangsúlyában eltolt alkotások. Joel Schumacher ebben igazán kiváló volt. Ez a film tökéletes példa arra, hogy mennyivel könnyebb, szabadabb, ha a készítők nem végletekben gondolkodnak. Keveredik benne vígjáték, dráma, szerelem, barátság, felnőtté válás és még megannyi dolog. Manapság ezek mind külön filmekért kiáltanak, itt megkapunk mindent egyben. És mennyivel többet tud így adni, mennyivel egyetemesebb a mondanivalója is. Nagyszerű film az egymás, a változás és az elmúlás elfogadásáról, a barátságról. Csak ajánlani tudom. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése