The Revenant

A visszatérő
Alejandro G. Iñárritu (2015)

Sajnos a nagy dikapriózásban meg oszkározásban eléggé elsiklunk felette, pedig a film legizgalmasabb aspektusa a kor, a közeg és az emberi életek bemutatása. Nagyon nem kitárgyalt része ez a történelemnek, ha akad is ekkor játszódó film, az biztos hét szentség agyon-romanticizált, agyon-dramatizált. Na, ez meg művészieskedő. Lubezki képei egyszerűen elképesztőek, nincsenek szavak rá, hogy ez az ember mit csinál az utóbbi időben. De! És ez egyáltalán nem az ő hibája, ám mégis egy idő után fárasztóvá válik ez a szüntelen természetorgia. Mintha Iñárritu az emberi szenvedést akarná ellensúlyozni azzal, hogy minden kis átvezetésről és momentumról az süt le, milyen gyönyörű a természet. Aztán amikor harmadszorra, negyedszerre bámulom az alulról vett, himbálózó erdőkoronát, elveszti a hatását. Mivel nincsenek egyszerű, csak a tartalomra koncentráló képek, így egy idő után önmagát gyilkolja le a film ezen oldala. Ami marad, az pedig nem más, mint egy túlnyújtott szenvedéspornó, azzal a letagadhatatlan szándékkal, hogy nagyon nagy akar lenni. Átélhető és jól játszott (bár Tom Hardy egyértelműen érdekesebb DiCapriónál), de a valós drámai tartalom erősen zötykölődik ebben a hosszúságban. Nem nagyon látom okát, hogy miért nézném meg még egyszer. Kúszik a kamera, megragad egy indián arcon, aki mormol valamit. Álomszerű bejátszások suttogással és sokat sejtetni akaró képekkel... Majd szóljatok ha Iñárritu kihúzta a kezét a biliből!   6/10