Southpaw
Mélyütés
Antoine Fuqua (2015)
Elég nagy poén a Creeddel szembeni összevetés. A kialakult konszenzus szerint a Rocky filmnek egy felfrissítő, erőt adó, új irányokkal biztató mozinak kellene lennie, a Soutpaw-nak meg szépen játszott, de klisés, lehangolóan agyondramatizált sablonterméknek. Nem ez az első alkalom, hogy nem értek egyet a közvéleménnyel, úgyhogy megkísérlem felkutatni az okokat pár gondolattal.
1. Én egy hülye vagyok, akinek fingja nincs semmiről. Ez is egy lehetőség.
2. A közvélemény egy torz képzet, amit mindenki saját maga alakít ki azokból a médiumokból amiket nap mint nap nyomon követ. Igen ám, de ott van például a Rotten Tomatoes, ami direkt azzal foglalkozik, hogy összegyűjtse az értők és érdeklődők véleményét. Ez ellen viszont azt tudom felhozni, hogy a rossz/jó (rohadt/friss) osztályzat egyszerűen nem elegendő információ ahhoz, hogy kellően ábrázolni lehessen vele több száz ember véleményét. Minden kritikus írása alapján rossznak/jónak bélyegeznek, noha elég nagy esély van rá, hogy más és más olvasó mást tart fontosnak egy írásban és másképp ítéli meg a szöveg alapján, hogy írójának véleménye mennyire pozitív vagy negatív. Ettől csak pár lépés egy gyenge összeesküvés-elmélet, 10-20 százalékot bizonyos érdekek mentén nem olyan nehéz torzítani, a - hangsúlyozom - alapból is kellően torz végeredményen. (Itt éppen nem annyira releváns mert 7,5/7,7 a filmek összevetése, de az imdb adatbázisában meg ugye bárki szavazhat és ennek megfelelően összevissza pontoz minden szabadon engedett, csorgó nyálú tizenéves. Legalábbis én nem hinném, hogy az emberek java annyira odafigyelne és elgondolkodna egy ítéleten mint például én.) Szóval igazából a valós vélemények elég összetettek és nincs olyan hely ahol érdemben össze lenne gyűjtve és alapul véve, kellően objektíven ítélkezni lehetne. Lehet, hogy e két filmet tekintve valójában sokkal árnyaltabb a kép, mint amit jelenleg sejteni lehet.
3. Az átlagos mozinéző felszállt a frencsájz bulivonatra és úgy van vele, hogy ameddig a pincér fél óránként kihozza neki a kellő hőmérsékletűre hűtött vizezett sörét, addig szinte kényszeredetten vigyorog. Értem ez alatt, hogy az általam kíméletlenül lenézett nép (így egyszerűen, hogy ne kelljen pontosabban meghatározni), pár odabiggyesztett kapcsolódási pont, pár ismerős színész és a kényelmes, megszokott történetelemek láttán azonnal elolvad. Ez egyébként tény, akármilyen csúnyán is hangzik. Nem véletlen, hogy ekkora üzlet lett és ilyen mértékben virágzik a sorozatgyártás.
A Creed szerintem olcsó, átlátszó és kiszámítható. Ezzel szemben én itt valódi érzelmeket, kellő részletességgel felépített karaktereket találtam, nem pedig ilyen otthagyom a vagyonomat, ki kell érdemelnem apám nevét típusú pátoszőrületet. Főleg a szülő-gyerek kapcsolat van a helyén, de a sajnos elég kevés játékidőt megélő Rachel McAdams által megformált feleség is abszolút rendben van és a játéka kihat egészen a történet legvégéig. Gilenhülele szintén érdekes figurát alakít, karakterfejlődése ugyan nem hoz semmi újat és láttunk már ennél árnyaltabb drámát akár bokszfilmen is, de azt azért nehéz lenne elvitatni, hogy ne adna bele mindent és ne lenne hiteles. Nem azt mondom, hogy bárkit megváltana ez a történet vagy díjakat kellett volna kapnia, mert veszettül sablonos és minden perce ismerős, csupán azt, hogy a sajtó elég kíméletlenül elbánt vele és ez éppen a Creed "istenítése" mellett érdekes. Jelentős hibái nincsenek, a sztori gördülékenyen halad, a küzdelmek kicsit ugyan unalmasak, de vállalhatóak.
Felteszem a kérdést. Vajon ha a Creedből levonnánk a gigantikus Rocky mitológiából gyökereztetett elemeket, akkor is így állna közvélemény, akkor is így állna a box office? Nincs jelentősége, csak elmélkedek. Mindenesetre én a Mélyütést bátran ajánlom, nem fogja lerohasztani senkinek az agyát. (Szemben azzal, ahogy én éreztem magam az után, hogy megnéztem a Creedet.) 6/10
Egyébként eredetileg nem is akartam megnézni ezt a filmet.
Antoine Fuqua (2015)
Elég nagy poén a Creeddel szembeni összevetés. A kialakult konszenzus szerint a Rocky filmnek egy felfrissítő, erőt adó, új irányokkal biztató mozinak kellene lennie, a Soutpaw-nak meg szépen játszott, de klisés, lehangolóan agyondramatizált sablonterméknek. Nem ez az első alkalom, hogy nem értek egyet a közvéleménnyel, úgyhogy megkísérlem felkutatni az okokat pár gondolattal.
1. Én egy hülye vagyok, akinek fingja nincs semmiről. Ez is egy lehetőség.
2. A közvélemény egy torz képzet, amit mindenki saját maga alakít ki azokból a médiumokból amiket nap mint nap nyomon követ. Igen ám, de ott van például a Rotten Tomatoes, ami direkt azzal foglalkozik, hogy összegyűjtse az értők és érdeklődők véleményét. Ez ellen viszont azt tudom felhozni, hogy a rossz/jó (rohadt/friss) osztályzat egyszerűen nem elegendő információ ahhoz, hogy kellően ábrázolni lehessen vele több száz ember véleményét. Minden kritikus írása alapján rossznak/jónak bélyegeznek, noha elég nagy esély van rá, hogy más és más olvasó mást tart fontosnak egy írásban és másképp ítéli meg a szöveg alapján, hogy írójának véleménye mennyire pozitív vagy negatív. Ettől csak pár lépés egy gyenge összeesküvés-elmélet, 10-20 százalékot bizonyos érdekek mentén nem olyan nehéz torzítani, a - hangsúlyozom - alapból is kellően torz végeredményen. (Itt éppen nem annyira releváns mert 7,5/7,7 a filmek összevetése, de az imdb adatbázisában meg ugye bárki szavazhat és ennek megfelelően összevissza pontoz minden szabadon engedett, csorgó nyálú tizenéves. Legalábbis én nem hinném, hogy az emberek java annyira odafigyelne és elgondolkodna egy ítéleten mint például én.) Szóval igazából a valós vélemények elég összetettek és nincs olyan hely ahol érdemben össze lenne gyűjtve és alapul véve, kellően objektíven ítélkezni lehetne. Lehet, hogy e két filmet tekintve valójában sokkal árnyaltabb a kép, mint amit jelenleg sejteni lehet.
3. Az átlagos mozinéző felszállt a frencsájz bulivonatra és úgy van vele, hogy ameddig a pincér fél óránként kihozza neki a kellő hőmérsékletűre hűtött vizezett sörét, addig szinte kényszeredetten vigyorog. Értem ez alatt, hogy az általam kíméletlenül lenézett nép (így egyszerűen, hogy ne kelljen pontosabban meghatározni), pár odabiggyesztett kapcsolódási pont, pár ismerős színész és a kényelmes, megszokott történetelemek láttán azonnal elolvad. Ez egyébként tény, akármilyen csúnyán is hangzik. Nem véletlen, hogy ekkora üzlet lett és ilyen mértékben virágzik a sorozatgyártás.
A Creed szerintem olcsó, átlátszó és kiszámítható. Ezzel szemben én itt valódi érzelmeket, kellő részletességgel felépített karaktereket találtam, nem pedig ilyen otthagyom a vagyonomat, ki kell érdemelnem apám nevét típusú pátoszőrületet. Főleg a szülő-gyerek kapcsolat van a helyén, de a sajnos elég kevés játékidőt megélő Rachel McAdams által megformált feleség is abszolút rendben van és a játéka kihat egészen a történet legvégéig. Gilenhülele szintén érdekes figurát alakít, karakterfejlődése ugyan nem hoz semmi újat és láttunk már ennél árnyaltabb drámát akár bokszfilmen is, de azt azért nehéz lenne elvitatni, hogy ne adna bele mindent és ne lenne hiteles. Nem azt mondom, hogy bárkit megváltana ez a történet vagy díjakat kellett volna kapnia, mert veszettül sablonos és minden perce ismerős, csupán azt, hogy a sajtó elég kíméletlenül elbánt vele és ez éppen a Creed "istenítése" mellett érdekes. Jelentős hibái nincsenek, a sztori gördülékenyen halad, a küzdelmek kicsit ugyan unalmasak, de vállalhatóak.
Felteszem a kérdést. Vajon ha a Creedből levonnánk a gigantikus Rocky mitológiából gyökereztetett elemeket, akkor is így állna közvélemény, akkor is így állna a box office? Nincs jelentősége, csak elmélkedek. Mindenesetre én a Mélyütést bátran ajánlom, nem fogja lerohasztani senkinek az agyát. (Szemben azzal, ahogy én éreztem magam az után, hogy megnéztem a Creedet.) 6/10
Egyébként eredetileg nem is akartam megnézni ezt a filmet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése