The Shout
Gyilkos kiáltás
Jerzy Skolimowski (1978)
Mindenképpen csak azoknak ajánlott belekezdeni, akik szeretik a filmek fő csapásirányától némileg eltérő, nehezebben követhető, többértelmű (és így tovább) - csúnya szóval élve - művészfilmeket. Akit ez még nem riasztott el, annak egy hamisítatlanul szürke és angol filmben lesz része, és ha a bizonyos néző esetleg egy heteroszexuális férfi, akkor még az sem árt, ha van egy kis vágya a kihívásokhoz, ugyanis az élet egyik legrettegettebb, legborzasztóbb dolgát élheti át: lenyúlják a nőt. Na nem úgy, hogy valaki elcsábítja vagy elkalandozik a kis hamis, hanem úgy, hogy elvarázsolják és nem lehet ellene tenni semmit. Borzalmas érzés belegondolni. És a leginkább azért hatásos ennek az ábrázolása, mert maga az elképzelés is legalább annyira szürreális, mint az ahogy megtörténik, ahogy láttatják velünk.
Mindhárom főszereplő maximálisan hozza a film drámai oldalához szükséges enyhén sztereotip karakterek furcsán árnyalt formáit. A háromszögük sarkpontjaival (nevesítve a karizmatikus, félőrült idegen; a tunya, elkényelmesedett, elveszett, magának való különc és az öntudatos, nőies asszony, aki szerette volna, de sosem tudta igazán kiélvezni női vonzerejét) tökéletes egységben borzolják az ember érzékszerveit. Viszont nagyon nagy kár azért, hogy túlbonyolították a történetet. Lehet úgy értelmezni, hogy az egész egy gyogyós képzeletének szüleménye, vagy hogy egy része igaz az elmesélt történetnek, de igazából a többértelműség nem segít, hanem inkább ront azon, hogy a maga valójában tudjuk átélni a borzalmas misztériumot. A kevesebb több elvét alkalmazva, a javát a fantáziánkra bízva, erősebb hatást tudtak volna kinyerni a nézőből (belőlem biztos), simán elég lett volna hármójukra koncentrálva felépíteni a film szerkezetét, el kellett volna hagyni belőle az időben való ugrálást és az egész diliházas mesélés részét. Szerintem egyszerűen túl lett gondolva, de azt a néhány hidegrázós jelenetet sose fogom elfelejteni. Még mindig futkos a hátamon. 6/10
Susannah York a filmben egyáltalán nem hord melltartót. Csak gondoltam szólok.
Jerzy Skolimowski (1978)
Mindenképpen csak azoknak ajánlott belekezdeni, akik szeretik a filmek fő csapásirányától némileg eltérő, nehezebben követhető, többértelmű (és így tovább) - csúnya szóval élve - művészfilmeket. Akit ez még nem riasztott el, annak egy hamisítatlanul szürke és angol filmben lesz része, és ha a bizonyos néző esetleg egy heteroszexuális férfi, akkor még az sem árt, ha van egy kis vágya a kihívásokhoz, ugyanis az élet egyik legrettegettebb, legborzasztóbb dolgát élheti át: lenyúlják a nőt. Na nem úgy, hogy valaki elcsábítja vagy elkalandozik a kis hamis, hanem úgy, hogy elvarázsolják és nem lehet ellene tenni semmit. Borzalmas érzés belegondolni. És a leginkább azért hatásos ennek az ábrázolása, mert maga az elképzelés is legalább annyira szürreális, mint az ahogy megtörténik, ahogy láttatják velünk.
Susannah York a filmben egyáltalán nem hord melltartót. Csak gondoltam szólok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése