A Prayer Before Dawn
A kíméletlen
Jean-Stéphane Sauvaire (2017)
Ha másért nem is, hát azért mindenképpen érdemes megnézni, hogy teljesen elmenjen a kedve az embernek a Thaiföldön való bűnkereséstől. Ami ott egy börtönben zajlik, az maga a pokol. De tényleg. Szóval ezt kiválóan sikerül ábrázolni, borzongatóan rémes körülmények és kilátások. Ez azonban csak egy érdekesebb oldala az amúgy teljesen átlagosnak mondható zsánerfilmnek.
De gondoljunk csak jobban bele. Csalóka dolog ez, mert ha a Willy Wonkás esetből tanulva, azt nézem, hogy egyetemesen, a filmtörténetbeli helyét vizsgálva hol helyezkedik el, csak akkor tudom azt mondani, hogy ez egy közhelyes produktum. Mert mára a börtönfilmes zsáner, egy stabilan évi sok érdemleges alkotást termelő, nagyon kiforrott műfaj. Megvannak a panelek, melyektől messzire nem mernek menni, és ez a film is csak ezekből építkezik, megspékelve a helyszín egzotikumával. Unalmasaknak és egy kaptafáról készülteknek tűnnek ezek a filmek, de egy nem igazán tudatos folyamatként, konstans fejlődnek, a filmnyelv alakulásának köszönhetően.
És persze ott van a tény - mert nem lehet elmenni mellette -, hogy a történet valóságalapja very high. Az internetet bújva, elég gyorsan kiderül, hogy nagyrészt erősen valósághűnek mondható a történet és az ábrázoltak mikéntje. Komoly pozitívum. Érdekes tényező még a film befogadását illetően a nyelv kérdése. Egyrészt a főszereplő sem tudott thaiul és valószínűleg a nézők java sem. Erre egy elég autokratikus módszert alkalmazva, csak a készítők által fontosnak tartott thai szöveget fordították le. Sokkal jobban működik mint ahogy várná az ember. Zene az most nem ugrik be, hogy volt e egyáltalán, a színészi játékkal semmi gond. Összességében egy elég intenzív élmény és hatásos film. Ha a verekedések nem ilyen borzalmasan közelről, ugráló, rángatózó kamerával lettek volna felvéve (követhetetlen), akkor stabilabban, biztosabban mondanám rá az osztályzatot. Ez a pár pozitívum azért mégis inkább azt mondatja velem, hogy 7/10.
Jean-Stéphane Sauvaire (2017)
Ha másért nem is, hát azért mindenképpen érdemes megnézni, hogy teljesen elmenjen a kedve az embernek a Thaiföldön való bűnkereséstől. Ami ott egy börtönben zajlik, az maga a pokol. De tényleg. Szóval ezt kiválóan sikerül ábrázolni, borzongatóan rémes körülmények és kilátások. Ez azonban csak egy érdekesebb oldala az amúgy teljesen átlagosnak mondható zsánerfilmnek.
De gondoljunk csak jobban bele. Csalóka dolog ez, mert ha a Willy Wonkás esetből tanulva, azt nézem, hogy egyetemesen, a filmtörténetbeli helyét vizsgálva hol helyezkedik el, csak akkor tudom azt mondani, hogy ez egy közhelyes produktum. Mert mára a börtönfilmes zsáner, egy stabilan évi sok érdemleges alkotást termelő, nagyon kiforrott műfaj. Megvannak a panelek, melyektől messzire nem mernek menni, és ez a film is csak ezekből építkezik, megspékelve a helyszín egzotikumával. Unalmasaknak és egy kaptafáról készülteknek tűnnek ezek a filmek, de egy nem igazán tudatos folyamatként, konstans fejlődnek, a filmnyelv alakulásának köszönhetően.
És persze ott van a tény - mert nem lehet elmenni mellette -, hogy a történet valóságalapja very high. Az internetet bújva, elég gyorsan kiderül, hogy nagyrészt erősen valósághűnek mondható a történet és az ábrázoltak mikéntje. Komoly pozitívum. Érdekes tényező még a film befogadását illetően a nyelv kérdése. Egyrészt a főszereplő sem tudott thaiul és valószínűleg a nézők java sem. Erre egy elég autokratikus módszert alkalmazva, csak a készítők által fontosnak tartott thai szöveget fordították le. Sokkal jobban működik mint ahogy várná az ember. Zene az most nem ugrik be, hogy volt e egyáltalán, a színészi játékkal semmi gond. Összességében egy elég intenzív élmény és hatásos film. Ha a verekedések nem ilyen borzalmasan közelről, ugráló, rángatózó kamerával lettek volna felvéve (követhetetlen), akkor stabilabban, biztosabban mondanám rá az osztályzatot. Ez a pár pozitívum azért mégis inkább azt mondatja velem, hogy 7/10.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése