Summer of 84
François Simard, Anouk Whissell, Yoann-Karl Whissell (2018)
Nyilván nincs még elege senkinek a 80-as évek retróból. Főleg akkor, ha tinikről, sötét bűnügyről és szintizenéről van szó egyidejűleg. Hát itt van egy film, amiben az összes említett tényező fullra van járatja, szóval lehet örülni.
Én a magam részéről, jelentem, kicsit be is sokalltam. Illetve ebben az előadásmódban, túl tömény az anyag:
– A szinti szépen szól, de rémesen ötlettelen és túl is van használva.
– A tinik korban stimmelnek, de a színészeknek semmilyen karizmájuk nincs, és a karakterek is elég lagymatagok, nem is igazán tűnnek valós személynek; tipikus filmes figurák csak.
– Ilyen dögös, aranyos, kedves, jószívű, okos, bevállalós girl next door pedig egyszerűen nem létezik.
– A bűnügyi szál teljesen tipikus és ráadásul túl lassan bontakozik ki.
– Bár csak az elején és a végén szerepel, de azért én nem tudok elmenni mellette, hogy mennyire rohadtul felesleges és közhelyes volt a narráció.
– Dramaturgiailag a legkevésbé sem inspiratív. A pincés jelenetnél pl., amikor több helyen zajlanak az események egyszerre, az idő múlása katasztrofálisan lett ábrázolva.
Ezekben a 80-as évek retró filmekben elég fontos szerepet játszik a sötét, de egyidejűleg fakó, jól kitalált képi világ. Na most itt ezt úgy oldották meg, hogy olcsón. Felvették a megálmodott sötét képeket, de nem valami profin kicentizett megvilágítással, hanem minden hibát utólag javítva. Rengeteg képen helyileg, foltokat világosítgattak az utómunkában, hogy rendesen ki lehessen venni az arcokat pl. Direkt beültem a plazma elé, hogy jó képet nézzek, de így utólag talán jobb lett volna ha inkább maradok az lcd monitornál, ami jobban elfedi ezeket a hibákat.
Összességében tehát elég szépen megidézi a megidézendőt, de nem válik egységes egésszé, nem áll össze egy újjá, hanem megmarad egyszerű tolvaj szintjén. Mondjuk ha a rettenetes Turbo Kid utáni fejlődést nézem, akkor jó nagyot ugrottak a készítők, mert minden említett bosszantóság ellenére, nem lehet rossznak titulálni. A végjáték a lehető legjobb irányba eszkalálódik, egyszerre nyugtalanító és hatásos.
Élvezhető film egy trend felfutásának csúcspontja környékén. Innentől már ismétlés lesz újrahasznosítással felöntve, kevés eséllyel egy jó, inspiráló produkcióra. 6/10
Nyilván nincs még elege senkinek a 80-as évek retróból. Főleg akkor, ha tinikről, sötét bűnügyről és szintizenéről van szó egyidejűleg. Hát itt van egy film, amiben az összes említett tényező fullra van járatja, szóval lehet örülni.
Én a magam részéről, jelentem, kicsit be is sokalltam. Illetve ebben az előadásmódban, túl tömény az anyag:
– A szinti szépen szól, de rémesen ötlettelen és túl is van használva.
– A tinik korban stimmelnek, de a színészeknek semmilyen karizmájuk nincs, és a karakterek is elég lagymatagok, nem is igazán tűnnek valós személynek; tipikus filmes figurák csak.
– Ilyen dögös, aranyos, kedves, jószívű, okos, bevállalós girl next door pedig egyszerűen nem létezik.
– A bűnügyi szál teljesen tipikus és ráadásul túl lassan bontakozik ki.
– Bár csak az elején és a végén szerepel, de azért én nem tudok elmenni mellette, hogy mennyire rohadtul felesleges és közhelyes volt a narráció.
– Dramaturgiailag a legkevésbé sem inspiratív. A pincés jelenetnél pl., amikor több helyen zajlanak az események egyszerre, az idő múlása katasztrofálisan lett ábrázolva.
Ezekben a 80-as évek retró filmekben elég fontos szerepet játszik a sötét, de egyidejűleg fakó, jól kitalált képi világ. Na most itt ezt úgy oldották meg, hogy olcsón. Felvették a megálmodott sötét képeket, de nem valami profin kicentizett megvilágítással, hanem minden hibát utólag javítva. Rengeteg képen helyileg, foltokat világosítgattak az utómunkában, hogy rendesen ki lehessen venni az arcokat pl. Direkt beültem a plazma elé, hogy jó képet nézzek, de így utólag talán jobb lett volna ha inkább maradok az lcd monitornál, ami jobban elfedi ezeket a hibákat.
Összességében tehát elég szépen megidézi a megidézendőt, de nem válik egységes egésszé, nem áll össze egy újjá, hanem megmarad egyszerű tolvaj szintjén. Mondjuk ha a rettenetes Turbo Kid utáni fejlődést nézem, akkor jó nagyot ugrottak a készítők, mert minden említett bosszantóság ellenére, nem lehet rossznak titulálni. A végjáték a lehető legjobb irányba eszkalálódik, egyszerre nyugtalanító és hatásos.
Élvezhető film egy trend felfutásának csúcspontja környékén. Innentől már ismétlés lesz újrahasznosítással felöntve, kevés eséllyel egy jó, inspiráló produkcióra. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése