Solo: A Star Wars Story
Solo: Egy Star Wars-történet
Ron Howard (2018)
Így, hogy már mindenki rég túl van rajta és senkit nem érdekel, én is előkapom az objektív ítélőképességem legjobbikát, és megmondom a frankót.
A kérdés, amit szinte mindenki feltett (én is), hogy kell e nekünk ez a film, vagy hogy miért épp ezt filmesítik meg, stb. blablabla... nincs értelme. Ugyanis mindegy, hogy az univerzum melyik szegletét szemelik ki, mindegy, hogy milyen irányba indulnak el, mindegy, hogy milyen stílust ragadnak meg fő vezérelvnek, abból jó filmet lehet csinálni. Bármiből lehet jót csinálni. A bökkenő az, hogy a Star Wars filmeket nem úgy nézi a közönsége, mint egy átlagos filmet. Ezekről mindenkinek sarkos, vaskos, lucskos véleménye van. És ez 2018-ban az interneten veszettül toxikus.
Márpedig a Ron Howard által jegyzett Solo film, egy nagyon jó kis film. Nem valami emlékezetes, de vérprofi, semmin nem spóroló, látványos, mozgalmas, szórakoztató. Illik és illeszkedik az univerzumba, annak szerves része tud lenni, dinamikussága mellett mégis logikusan felépített (könnyed sci-fi kaland mércével), hajmeresztő tempót diktál, és a drámai oldal is vállalhatóan működik.
Viszont egyik Star Wars részhez sem hasonlít, ráadásul egy elemi, ősi karakter bőrébe bújt valami ismeretlen ficsúr, és ezt már nehezen képesek megemészteni az emberek. Let me explain this to You: Mindennek vége szakad egyszer, ez már valami más. Pedig nem rosszabb, talán kicsit egyenletesebb is mint a Rogue One, de ott az ismeretlen karakterek miatt még képesek voltak túllépni a Star Wars-ságon, itt meg szembesültek Ehrenreich hajával, és egyből vége mindennek. Persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy a rendezőváltás botránya és a marketinges bénázás igen sokat rontott a sikeresség esélyén. A Last Jedi kiábrándító hatásáról nem is beszélve... De engem igazából az érdekel, hogy valójában mennyire jó film, minden körítés és elvárás nélkül. És végeredményben, nagyjából olyan mint egy kellemes meglepetés blockbuster. Beülsz rá, elszórakoztat, de nem nyújt igazán maradandó élményt.
+ Az expozícióban végre megismerhetjük, hogy milyen is az élet a birodalmi elnyomás alatt.
± Túl gyors, túl kapkodó a történet, a dramaturgiai kiállások így nem elég hatásosak.
– A történet lényegében összelopkodott panelekből áll...
+ ...de igen gondos munkával építették bele az univerzum kapaszkodóit.
± Nem bántóak, de nem is emlékezetesek a kötelező elemek és az utalások.
± A karakterek elég vegyesek: L3 talán kicsit túltolt, Landoból több is jöhetett volna, Qi'ra halovány, Beckett számomra Star Wars idegen, Dryden Vos izgalmas, Enfys Nest túl idealista.
± Tele van poénnal a film, de nevetni egyszer sem lehet rajta.
– Rettenetes az elején a képi világ. Vacak kontrasztú, szürke massza.
+ A díszletekkel, a design-nal nem nagyon van baj.
+ Ehrenreich elég jó Solo.
Én végül csupán attól félek, hogy Kennedy és a Disney board milyen következtetést von le a viszonylagos bukásból. A film előéletét látva, már eleve igen kényes téma, hogy kit bíznak meg az írással és a rendezéssel, de azt még mindig nem ismerjük, hogy milyen irányba mozdul a gépezet, ha anyagi buktára ébred a vezetés. Őszintén szólva, kétlem, hogy radikálisabb, bátrabb vállalásokat tennének, pedig épp erre lenne szükség. 7/10
Ron Howard (2018)
Így, hogy már mindenki rég túl van rajta és senkit nem érdekel, én is előkapom az objektív ítélőképességem legjobbikát, és megmondom a frankót.
A kérdés, amit szinte mindenki feltett (én is), hogy kell e nekünk ez a film, vagy hogy miért épp ezt filmesítik meg, stb. blablabla... nincs értelme. Ugyanis mindegy, hogy az univerzum melyik szegletét szemelik ki, mindegy, hogy milyen irányba indulnak el, mindegy, hogy milyen stílust ragadnak meg fő vezérelvnek, abból jó filmet lehet csinálni. Bármiből lehet jót csinálni. A bökkenő az, hogy a Star Wars filmeket nem úgy nézi a közönsége, mint egy átlagos filmet. Ezekről mindenkinek sarkos, vaskos, lucskos véleménye van. És ez 2018-ban az interneten veszettül toxikus.
Márpedig a Ron Howard által jegyzett Solo film, egy nagyon jó kis film. Nem valami emlékezetes, de vérprofi, semmin nem spóroló, látványos, mozgalmas, szórakoztató. Illik és illeszkedik az univerzumba, annak szerves része tud lenni, dinamikussága mellett mégis logikusan felépített (könnyed sci-fi kaland mércével), hajmeresztő tempót diktál, és a drámai oldal is vállalhatóan működik.
Viszont egyik Star Wars részhez sem hasonlít, ráadásul egy elemi, ősi karakter bőrébe bújt valami ismeretlen ficsúr, és ezt már nehezen képesek megemészteni az emberek. Let me explain this to You: Mindennek vége szakad egyszer, ez már valami más. Pedig nem rosszabb, talán kicsit egyenletesebb is mint a Rogue One, de ott az ismeretlen karakterek miatt még képesek voltak túllépni a Star Wars-ságon, itt meg szembesültek Ehrenreich hajával, és egyből vége mindennek. Persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy a rendezőváltás botránya és a marketinges bénázás igen sokat rontott a sikeresség esélyén. A Last Jedi kiábrándító hatásáról nem is beszélve... De engem igazából az érdekel, hogy valójában mennyire jó film, minden körítés és elvárás nélkül. És végeredményben, nagyjából olyan mint egy kellemes meglepetés blockbuster. Beülsz rá, elszórakoztat, de nem nyújt igazán maradandó élményt.
+ Az expozícióban végre megismerhetjük, hogy milyen is az élet a birodalmi elnyomás alatt.
± Túl gyors, túl kapkodó a történet, a dramaturgiai kiállások így nem elég hatásosak.
– A történet lényegében összelopkodott panelekből áll...
+ ...de igen gondos munkával építették bele az univerzum kapaszkodóit.
± Nem bántóak, de nem is emlékezetesek a kötelező elemek és az utalások.
± A karakterek elég vegyesek: L3 talán kicsit túltolt, Landoból több is jöhetett volna, Qi'ra halovány, Beckett számomra Star Wars idegen, Dryden Vos izgalmas, Enfys Nest túl idealista.
± Tele van poénnal a film, de nevetni egyszer sem lehet rajta.
– Rettenetes az elején a képi világ. Vacak kontrasztú, szürke massza.
+ A díszletekkel, a design-nal nem nagyon van baj.
+ Ehrenreich elég jó Solo.
Én végül csupán attól félek, hogy Kennedy és a Disney board milyen következtetést von le a viszonylagos bukásból. A film előéletét látva, már eleve igen kényes téma, hogy kit bíznak meg az írással és a rendezéssel, de azt még mindig nem ismerjük, hogy milyen irányba mozdul a gépezet, ha anyagi buktára ébred a vezetés. Őszintén szólva, kétlem, hogy radikálisabb, bátrabb vállalásokat tennének, pedig épp erre lenne szükség. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése