Soul

Lelki ismeretek

Pete Docter, Kemp Powers (2020)

Van olyan, hogy a túlzásba vitt profizmus is baj tud lenni egy filmben. A Pixar művek nálam általában ebbe a kategóriába esnek. Mert részletgazdag világokat festenek fel, de túl töményen öntik az érzékszerveinkre a bőven kidolgozott ötleteiket. Folyamatosan azzal bombázzák a nézőt, hogy lássa és jusson el a tudatáig, hogy milyen irtózatosan sok munkát öltek bele a filmjükbe... A Lelki ismeretekben is feleslegesen sok nüansszal és utalással találkozunk, ezért kénytelenek vagyunk ezeknek örülni, meg az aprólékosan kidolgozott látványnak. Persze ezek nem lennének negatívumok, ha a többi réteg rendben lenne. Ám mindezen túl sajnos nincs annyi a történetben, amiért üdvrivalgást érdemelne. Szokás szerint megkapjuk a cukiságot, a gegeket, az ugrubugri bohócokat (mint minden más disney filmben), meg a nyúlfarknyi tartalommal megtöltött mellékkaraktereket, akikről már az első találkozásánál tudni, hogy mi a szerepük. A filmbéli világ működésének szabályrendszere agyonbonyolított és átláthatatlan, és ehhez képest nagyon sok idő megy el a felépítésére, illetve a benne való játszadozásra. Ennek az egész erőltetett kettős világnak igazából nincs se alja, se teteje, inkább csak az enélkül sovány és egyszerű történet gazdagítására és elfedésére létezik. Így fontos momentumok maradnak súly nélkül, mert a karakterek szempontjából lehetnének jelentősek, de sajnos össze vannak kapcsolva előre nem látható következményekkel rendelkező cselekményelemekkel... Ezek miatt engem érzelmileg szinte egyáltalán nem érintett meg. Nem azt mondom, hogy rossz film lenne, de az arányai az én ízlésemnek nem kívánatosak... Még mindig nem értem mi ez a nagy pixar mánia.   6/10