Elvis

Baz Luhrmann (2022)

Kicsit nagyvonalúnak és félrevezetőnek mondanám, hogy Elvis a film címe, mivel elsősorban nem is róla szól, illetve nem arra irányul a fókusz, hogy megismerjük Presley-t. Ez eléggé fel is bosszantott, mert őszintén szólva, ha előre tudom, akkor nem igazán lettem volna kíváncsi egy mesebeli, érzelmi zsarnok bácsikára. Persze tiszteletben kell tartani, hogy Baz Luhrmann ezt a sztorit szerette volna filmre vinni, és azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy a lehetőségéhez és a tehetségéhez mérten ne tett volna meg mindent a siker érdekében. Csak sajnos ez az ő esetében egyet jelent a bazári látvánnyal, a nyaktörő tempóval és csilliómillió vágással, montázzsal, csillivilli animációval. Túlzsúfolt, felszínes és erőszakosan manipulatív. (Nem is tudom mit vártam.) Mindemellett érzelmileg teljesen sivár, a szerkezet pedig egy biopic sablonokból álló gyűjtemény... Meglepő módon ezek ellenére is egészen elszórakoztam rajta, simán elrepült a 2 és fél óra. Csak utólag, átgondolva már teljesen más a kép. Meh.   5/10

– A modern zenés betétek nagyon kilógnak.

+ Austin Butler jó.