The Gray Man

A szürke ember

Anthony Russo, Joe Russo (2022)

Az átlagnál asszem egy kicsit jobban érdekel egy film technikai oldala. Ezzel együtt, felidegesíteni nem nagyon szokott ilyesmi, csak ha nagyon szemet szúró. Itt viszont azért mégis el kellett mormolnom pár imádságot. Például az agyonhasznált, wannabemichaelbay drónozás miatt. Öncélú, semennyire sem funkcionális. Maga a látvány is bazári, a zenék meg a legrosszabb, középszerű dalok, természetesen szintén túlhasználva. De az egész hozzáállás egy nagy melléfogás. Például az első akciónál a haldokló ember egyáltalán nem néz ki haldoklónak, csak a körítés miatt érti az ember, hogy mit akarnak. A dráma a legkevésbé sem működik. Kényszeresen elütik valamivel esetlenül. Értem, hogy nem akarják komolyan venni magukat, de a ritmus, a hangsúlyok teszik jelentéktelenné a történetet. Érzelmekről így szó sem lehet, az átélés esélytelen. Csak aggyal lehet nézni, de kihívást a tekervényeknek nem jelent, úgyhogy öngól az egész koncepció. Az én ízlésemnek kapkodó és feleslegesen mozgalmas, na meg persze túl hosszú is. A tipikus esete annak, hogy a kevesebb sokkal több lett volna... Egyes rémesen hosszú akció-szekvenciáknál a cgi is nagyon elszabadul. A főgenyát játszó Regé-Jean Page irtó rossz választás volt.

Viszont van pár jó poén és geg, melyek 100%-a Ryan Goslinghoz kapcsolódik. Az egyetlen egyértelműen pozitív aspektusa a filmnek Gosling komikus oldal. Az ő időzítése és karizmája menti meg a teljes csődtől.

Persze mindettől függetlenül lehet ebből franchise-t indítani. A kritikai sikere csak azon fog múlni, hogy ki rendezi az aktuális részt. Az anyagi siker más kérdés, de az engem egyáltalán nem érdekel. Szóval a lényeg, hogy egy hajszálnyi eredetiség sincs benne. Egyszeri akciónak elment volna, ha jobban eltalálják az arányait. Így most ebből bármit indítani, az én szemszögemből nézve teljesen értelmetlen.   4/10