Taking Chance

A lélek útja

Ross Katz (2009)

Nem is tudom, hogyan keveredtem ide, de az biztos, hogy az utóbbi időben az egyik legizgalmasabb, legnehezebben körülírható élményben volt részem általa. Ugyanis, ez egy vállaltan az USA hadserege által finanszírozott propagandafilm. De a vártakkal szemben, a végeredmény nem olyan egyszerűen lekezelhető. Megvan benne az a negligálás, amire számítani lehet, egy ilyen körülmények okán létrejött film esetében. Vagyis egyáltalán nem taglalja a háború miértjeit. Lehet súlyos hibának vélni ezt, de annyit tegyünk meg, hogy legalább megnézzük azt, hogy akkor mi az, amiről tényleg beszél. Hát kizárólag az emberekről! Köröz az életüket adó katonák és az ő családjuk kérdése körül. Morfondírozik, de csak azon, hogy ők min mennek keresztül a háború utóéletében. Voltaképpen leválasztja az emberi oldalát az egész háborús mizériának, hogy csak erről tudjon beszélni. Furcsa és szokatlan, de nagyon hatásos... Köszönheti ezt annak, hogy egyszerű és bevált filmes technikákat használ, de vérprofin, átgondoltan és hatékonyan. Egy fél hamis hang se lóg ki, telitalált színészekkel tolják végig a helyenként egész dokumentumfilmes szituációkat. De közben meg irtó jól használja a hangulatalapozó montázsokat is. Ez pedig mégiscsak a manipulatív, erősen hollywoodi oldalt erősíti. Szóval irtó érdekes kis furcsaság ez. Egy váratlan különlegesség... Egyébként teljesen megértem azokat is, akik gyorsan kikapcsolják, mert nem bírják a propagandát. Nekem sikerült meglátnom benne az értéket, úgyhogy mindenképpen ajánlom.   7/10