Shin Gojira

Shin Godzilla

Hideaki Anno, Shinji Higuchi (2016)

Biztos van hozzá köze annak is, hogy az esélytelenek nyugalmával ültem le elé, de őszintén mondom, le a kalappal. Az első pillanattól kezdve megnyert magának. Nagy pörgéssel, információdömpinggel indít. Hasonlóképpen, mint a borzalmas The Moon, csak itt mérföldekkel jobban. Elképesztő mennyiségű a párbeszéd, nagyon kell figyelni. Egyből belekerülünk a döntéshozók fejébe. A gondolkodásmódot, módszertanokat, forgatókönyveket, a rendszer működési elvét boncolgatják előttünk. Felületesen ugyan, nem igazi mélységében, de átgondoltan és inspirálóan. Komolyan veszi magát, mégis játékosan könnyed. Vékony jégen táncol ezzel, de ügyesen kerüli el a nevetségessé válást... És nem mellesleg ott van Godzilla is. Szinte csak egy háttérszereplő. Viszont amikor kell, akkor igazi drámát képeset kihozni belőle. Imádnivaló a design és a régies zene... Nincsenek benne a szörnyfilmes cullangok, csak amiről beszélni is akarnak. Nem alibiznek kötelező elemekkel, amiket megszokásból, csak az idő kitöltésére raknak bele a zsánerfilmekbe évtizedek óta... A készítők tudták mit akarnak, megtalálták a megfelelő hangnemet és stílust a tálalásra, aztán alázattal megvalósították. Okos filmkészítés, szuper élmény.   8/10