Oslo, 31. august

Oslo, augusztus
Joachim Trier (2011)

Nagyon bírtam a Szerzőket, mert érdekes egyveleg volt. Vicces, okos, drámai és az egészet körbelengte egy újszerű hangulat. Joachim Trier második filmje azonban hiányérzetet hagyott bennem. Itt is megvan ugyanaz a sajátos hangulat, csak eltűntek a poénok és a könnyedség. Nehezebb a téma ugyan, de nem ez a baj, hanem, hogy nem bírtam beleélni magam a tragikus főszereplő személyébe. Pedig Anders Danielsen Lie mesteri szintén játszik, minden ott csücsül az arcán, mégse látom az indítékát a cselekedeteinek. Egy önsajnáló szerencsétlent látok, aki nem veszi észre, hogy majd mindenki segíteni próbálja. Vagy most akkor mi volt a mondandó? Ne legyél elkényeztetett ficsúr, mert nem éled túl az élet viszontagságait? Vagy csinálhatsz bármit, a heroin úgyis legyűr? Azt az ürességet ami rákényszeríti a borzalomra, valahogy nem sikerült belelátnom. Aztán lehet, hogy csak én kaptam el rossz passzban a filmet...   5/10