Rosetta

Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne (1999)

Az áttörést jelentő Dardenne mű. Sokan esküsznek erre, mint A műre a testvérektől. Nekem az A gyermek marad, de lehet hogy csak azért, mert azt láttam először. Egyébként nem időrendben, hanem összevissza nézem a filmjeiket, és most, hogy ezt is láttam, a korábban már a zenére és a filmre egyaránt kiterjesztett mester-elméletem ismét bizonyosságot nyert. Dióhéjban arról van szó, hogy közel sem mindegy, milyen sorrendben kerülnek befogadásra az adott alkotó művei, de erről majd egyszer máskor...
Meg mégis mit számít ez, amikor az ember csupán szórakozás céljából elindít egy filmet. (A szórakozást itt erősen idézőjelesen alkalmazva.) Nekem nem tetszett annyira, mint a későbbiek, de ez is lebilincselő, meghökkentő és letaglózó. Garantált a fél óra agonizálás, mire visszatér az emberbe a tettvágy és az életkedv. Kell ennél jobb kedvcsináló?   7/10

Megjegyzések