La stanza del figlio
A fiú szobája
Nanni Moretti (2001)
Azt hiszem két kezemen meg tudnám számolni hány olasz filmet láttam. Van is egy kis fenntartásom velük kapcsolatban, így mondhatni elég szkeptikusan álltam neki. Ez kb tizenöt perc után vált teljesen köddé. Hogy Nanni Moretti már annak idején is arra gondolt, hogy nekem majd ennyi idő kell a belerázódáshoz, igen megtisztelő érzés. Az előkészítés másodpercre annyi, amennyi az érdeklődés felkeltéséhez kell, a furcsa ritmus épp annyira áll távol tőlem, hogy újszerűen hasson, a szereplők pedig pont annyira olaszok, hogy egzotikusak legyenek, ne ripacsok. Szeretni-valóak, emberiek, a kis dolgaik életszerűek, az ideális család víziója maradéktalanul működik. Hogy nem sablonos, vázlatos jellemek, hanem komplex, élő szereplők, azt a film minden percében bizonyítja valami. Zavartan viselkednek és kiszámíthatatlanok. Ahogy a történet is az. Ilyen tragédia után nincs két hasonlóan reagáló ember, de itt egyből három verzió is hitelesen tálalásra kerül. Szívszorítóak a képzelgések, ahogy az apa visszajátsza gondolatban a napot, mennyire egyszerű lett volna elkerülni az esetet... Passzentos a játékos zene, a tárgyilagos fényképezés és a kétdimenziós mellékszereplők is. Utóbbi jelenséget érdemes megfigyelni, hogy milyen jól működik és kontrasztosan elkülönül ahogy a főszereplők építésére szolgálnak. A végére még egy plusz nagy löketet ad minden idők egyik legcsodálatosabb száma, pedig amúgy is csak dicsérni akartam. Megérdemelte a pálmát ez nem kérdés, idővel nálam is érhet még egy pontot, de jelenleg8/10. Muszáj lesz a közeljövőben még egyszer megnéznem.
szerk '13 eleje: Megnéztem.9/10
szerk '13 vége: Micsoda ostobaság. 10/10
Nanni Moretti (2001)
Azt hiszem két kezemen meg tudnám számolni hány olasz filmet láttam. Van is egy kis fenntartásom velük kapcsolatban, így mondhatni elég szkeptikusan álltam neki. Ez kb tizenöt perc után vált teljesen köddé. Hogy Nanni Moretti már annak idején is arra gondolt, hogy nekem majd ennyi idő kell a belerázódáshoz, igen megtisztelő érzés. Az előkészítés másodpercre annyi, amennyi az érdeklődés felkeltéséhez kell, a furcsa ritmus épp annyira áll távol tőlem, hogy újszerűen hasson, a szereplők pedig pont annyira olaszok, hogy egzotikusak legyenek, ne ripacsok. Szeretni-valóak, emberiek, a kis dolgaik életszerűek, az ideális család víziója maradéktalanul működik. Hogy nem sablonos, vázlatos jellemek, hanem komplex, élő szereplők, azt a film minden percében bizonyítja valami. Zavartan viselkednek és kiszámíthatatlanok. Ahogy a történet is az. Ilyen tragédia után nincs két hasonlóan reagáló ember, de itt egyből három verzió is hitelesen tálalásra kerül. Szívszorítóak a képzelgések, ahogy az apa visszajátsza gondolatban a napot, mennyire egyszerű lett volna elkerülni az esetet... Passzentos a játékos zene, a tárgyilagos fényképezés és a kétdimenziós mellékszereplők is. Utóbbi jelenséget érdemes megfigyelni, hogy milyen jól működik és kontrasztosan elkülönül ahogy a főszereplők építésére szolgálnak. A végére még egy plusz nagy löketet ad minden idők egyik legcsodálatosabb száma, pedig amúgy is csak dicsérni akartam. Megérdemelte a pálmát ez nem kérdés, idővel nálam is érhet még egy pontot, de jelenleg
szerk '13 eleje: Megnéztem.
szerk '13 vége: Micsoda ostobaság. 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése