2012. december 18.

Polisse

Maïwenn (2011)

Nagyon bírom a francia filmeket. Elsősorban a realista látásmódjuk miatt (ezt előszeretettel hangoztatom) és hogy annyira jól rá tudnak érezni a társadalmi problémákra. Ó azok a csodálatos liberális eszmék! Mindig az élen jártak, borzasztó érzékenyek szociálisan és maga a társadalmuk is az egyik követendő példának tekinthető.
Ha valóban olyan csodálatosan élnek, mint ahogy itt is bemutatásra kerül, akkor köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Mert mit is lehet itt látni? Az összes szereplő (kivétel nélkül) egy torz vagy csonka család tagja (ha egyáltalán tagja valami családszerűnek) és potenciálisan bármelyik pillanatban robbannak, mitöbb ők maguk a két lábon járó, túlontúl öntudatos együttérzés. 150 fokon égnek, rombolják a környezetüket és saját magukat. Olyan vehemenciával élik meg életük minden momentumát, hogy teljesen elfelejtenek közben gondolkodni. A végére még megfejelik egy totál értelmetlen öngyilkossággal (-1 pont), hogy végleg sikerüljön kiábrándulni, de ez már a hiteltelenségen mit sem változtat. Fals képet ad és ezt csak néhány villanás tudja némileg ellensúlyozni, mint pl. a szülés vagy pár alakítás. Esélyes volt a pálmára, hálisten nem kapta meg.   4/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése