2012. december 17.

The Hobbit: An Unexpected Journey

A hobbit: Váratlan utazás
Peter Jackson (2012)

Engem lepett meg a legjobban, mert ha valaki, akkor én biztos gyorsan ráunok az önismétlésre. És bizony az előzetes információk alapján egy csomót kellett volna unatkoznom elnyújtott, eseménytelen félórákon, meg idétlen Jar-Jar szerű figuráknak kellett volna kivinnie a hajamat és még sorolhatnám, hogy mikkel ijesztgettek. Ezzel szemben a szokásosnál nagyobb alkoholmennyiség elfogyasztása majd kevesebb mint négy óra alvás után, este hét órai kezdéssel, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy fáradt lennék vagy unom magam. Sőt:


- Martin Freeman Bilbója sokkal színesebb és szerethetőbb, mint Frodo volt és...
- ...hatalmas plusz, hogy nincs benne annyi pátosz és a homokos Samu.
- A törpök közel sem idegesítőek, inkább viccesek és kissé tényleg ordenárék néha, de nincsenek túlerőltetve. Legtöbbjük éppen hogy csak szerepel valamit, részletes bemutatásuk teljesen felesleges lett volna és idő se lett volna rá.
- Gollam megjelenése és a hosszú jelenetei érdekesebbek és mélyebbek, mint valaha.
- A könnyedebb hangvétel jót tett a tálalásnak, a Gyűrűk Ura komolykodása mindig zavart egy kicsit.
- A trollos vacsorán szétröhögtem magam, de a többi poén is ült és éppen elegendőnek tűnt, szerencsére nem estek át a ló túlsó oldalára sem.
- A hozzáírt részek, a helykitöltések és változtatások (itt remekül összeszedte Kovács Bálint, egyébként nem olvastam a könyvet) nem lógnak ki, a film zökkenésmentesen halad mind a 169 percében.
- A folytatásokra való utalások felcsigázóak és kíváncsivá tesznek. (Sárkány!)
- Howard Shore zenéje ismét azt hozza amit kell, A Gyűrűk Ura dallamai is kellemesen csengnek ennyi idő után.
- Új-Zéland megunhatatlan.


Szóval az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hangvételbeli változások, a misztikus, megfoghatatlan küldetés egyszerűbbre való cserélése és a fentebb sorolt (hiányos) észrevételek mind azt a célt szolgálják, hogy (idáig) a legkedvesebb Tolkien epizódom legyen. A gyengécske Komfortos mennyország és az egyenesen béna King Kong után, most már nincs kétség: Peter Jackson arra született, hogy megcsinálja ezeket a filmeket. Viszont én még olyan elragadtatott kijelentést is teszek, hogy az egyébként nemrég újranézett trilógiára már kissé megkopottan gondolok vissza. Ez jobban tetszik, mert egy tíz perces szünet után simán visszaültem volna nézni a következő részt. Profi munka, az év egyik legnagyobb meglepetése. Egyelőre az újranézésig kap egy óvatos 8/10-et és két mély sóhajt: nehéz lesz kivárni azt a BR megjelenést meg a következő decembert.

szerk. '13.09.03.: Jut eszembe, azóta egyszer újranéztem és stimmel a 8/10.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése