Ruby Sparks
Fejbenjáró bűn
Jonathan Dayton, Valerie Faris (2012)
Ennyire nem tipikus... őőő akarom mondani, ilyen ufófejű főszereplőkkel eleve bukásra ítélt a kasszáknál egy produkció. Bár amilyen kompromisszummentesen sikerült megújítaniuk a Család kicsi kincsével a családi mozit, ez valószínűleg a legkevésbé sem érdekelte a rendezőpárost (jelentőségteljes bólogatás). Gondolom csak simán örültek, hogy megnyertek nagy neveket mellékszereplőnek és hogy találtak két roppant tehetséges főszereplőt.
Szerencsére, mert Paul Dano és Zoe Kazan egy maximálisan szerethető és hihető kettős. Csak sajnos az utóbbinak nem sikerült a történetírás terén is kiemelkedőt alkotnia. Elképzelhető, hogy a dramaturgiailag kiemelkedő és kiegyensúlyozott Felforgatókönyv ihlette, de itt épp ez a két jellemző hiányzik leginkább. Pedig az alap szituáció nagyon jó, a lényeget, a mondanivalót sikerült is kihozni belőle. Lépten-nyomon ráismerni a kapcsolatokban gyakran előforduló - kívülről szemlélve gyorsan szemet szúró - hibákra. De ahogy a végéhez közeledve megpróbálják pattanásig feszíteni a folyamatos újraprogramozással a húrt, egyre inkább csökken az egész jelentősége. Túl leegyszerűsített, túl hétköznapi. Annyi azért megmarad, hogy szurkolni tudjak nekik, a lelkesedés viszont elveszett. Reménykedtem egy újabb titkos favorit lehetőségében, de megmaradt egy vállalható második filmnek. 6/10
Jonathan Dayton, Valerie Faris (2012)
Ennyire nem tipikus... őőő akarom mondani, ilyen ufófejű főszereplőkkel eleve bukásra ítélt a kasszáknál egy produkció. Bár amilyen kompromisszummentesen sikerült megújítaniuk a Család kicsi kincsével a családi mozit, ez valószínűleg a legkevésbé sem érdekelte a rendezőpárost (jelentőségteljes bólogatás). Gondolom csak simán örültek, hogy megnyertek nagy neveket mellékszereplőnek és hogy találtak két roppant tehetséges főszereplőt.
Szerencsére, mert Paul Dano és Zoe Kazan egy maximálisan szerethető és hihető kettős. Csak sajnos az utóbbinak nem sikerült a történetírás terén is kiemelkedőt alkotnia. Elképzelhető, hogy a dramaturgiailag kiemelkedő és kiegyensúlyozott Felforgatókönyv ihlette, de itt épp ez a két jellemző hiányzik leginkább. Pedig az alap szituáció nagyon jó, a lényeget, a mondanivalót sikerült is kihozni belőle. Lépten-nyomon ráismerni a kapcsolatokban gyakran előforduló - kívülről szemlélve gyorsan szemet szúró - hibákra. De ahogy a végéhez közeledve megpróbálják pattanásig feszíteni a folyamatos újraprogramozással a húrt, egyre inkább csökken az egész jelentősége. Túl leegyszerűsített, túl hétköznapi. Annyi azért megmarad, hogy szurkolni tudjak nekik, a lelkesedés viszont elveszett. Reménykedtem egy újabb titkos favorit lehetőségében, de megmaradt egy vállalható második filmnek. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése