Zero Dark Thirty
Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza
Kathryn Bigelow (2012)
Először is tisztázzuk le, hogy a valós, ténylegesen megtörtént események mikéntjét (mi) soha nem fogjuk megismerni. Ez itt egy állítólagos megbízható forrásból szerzett verzió. Éppenséggel lehet valóságalapja, akár elég sok is, de végigpörgetve a film eseményeit és jobban belegondolva, alig árultak el valamit. Az idő nagy részét megfeszített munkának tűnő fájdalmas arckifejezések közelije, pár a hírekből ismert robbantás és ezek mellékzöngéi, valamint munkatársak közötti veszekedés tölti ki. Két és fél órában, ami nagyon sok.
Illetve van még két fontos, erősen elkülöníthető rész a filmben. Az első ilyen szakasz, a "megdöbbentő" kínzásokkal foglalkozik. Ami roppantul megnehezíti a beilleszkedést a filmbe, mert teljesen öncélú, túlnyújtott és kizárólag az amerikaiaknak szól. Vagy bárkinek aki volt annyira naiv, hogy elhitte azt a sületlenséget, hogy az amerikai hadsereg nem kínoz meg senkit, ha az az egyetlen megoldás. A főszereplő Maya későbbi - nem létező - jellemfejlődéséhez nem tud hozzátenni, az idő megy vele és ezzel párhuzamosan csökkenti a fontosabb eseményekre szánható keretet. A későbbi Obama nyilatkozat bevágás és a szereplők reagálása egyébként már magában többet mond el, mint az a háromnegyed órára nyújtott tizenöt perc.
Aztán úgy egy óra játékidő környékén, amikor belép a képbe a politika és a sok remek mellékszereplő, kezd érdekessé válni. Szépen lassan kiderül, hogy mennyire apró pont volt Maya a gépezetben, hogy mennyi múlott a szerencsén és a munkatársain, akiknek jóval kevesebb szerep jut a filmben. Hogy egy olyan feltörekvő és nagyon tehetséges sztárra osztották ezt a megerőszakolt szerepet, érthető. Kellett valaki aki húzza nézőszámot, kellett egy központi karakter aki köré felépítik a történetet. De ahhoz, hogy kellőképpen éreztessék az elfogásban betöltött szerepét (ha tényleg olyan fontos volt), a hangsúlyt jobban a feletteseivel való konfliktusokra, a tántoríthatatlanságára kellett volna helyezni. Egyébként Chastain jelenléte rendben, a saját főnökének leordításában zseniális, de magát a karaktert nem érzem, nem tudom átérezni. Valószínűleg azért, mert semmit nem tudunk róla, de ez se helytálló kifogás. Nekem egyszerűen Maya, mint karakter megfejthetetlen. Az idő súlytalanságában nem látom a miértjét, az embert, akinek az egész élete rámegy Bin Laden üldözésére.
A másik fontos különálló szakasz maga az akció. Erről már nem lehet annyit beszélni, mert egyrészt magáért beszél, másrészt meg nem igen találni benne hibát. Azt említeni se merem, hogy a felvezetése talán kicsit elnyújtott volt, de ezt mondjuk nem is tartom annyira lényegesnek, ugyanis elképesztően hiteles és élvezetes. Részletesen megkomponált, feszes munka, látszik, hogy szakértők garmadája segítette a rendezőnő munkáját. A fényképezés, a hangok mind telitalálat, ilyet még sose láttunk, ez egy hatalmas plusz pont.
Végszóként pedig: Kb. ugyanolyan érzéseim vannak, mint a Bombák földje után. Helyenként nagyon hatásos, de az összetartó erő, a karakterek távlati mélysége, az emberi érzékenység, amitől egy tömbből kifaragott műnek tekinthetném, az hiányzik. Fontos téma ide vagy oda, csatlakozik az indokolatlanul két óra játékidő feletti mozik táborába. A válaszok helyett kérdések merülnek fel bennem, pedig ha valaminek akkor ennek a filmnek nem ez lett volna a célja. 6/10
Kathryn Bigelow (2012)
Először is tisztázzuk le, hogy a valós, ténylegesen megtörtént események mikéntjét (mi) soha nem fogjuk megismerni. Ez itt egy állítólagos megbízható forrásból szerzett verzió. Éppenséggel lehet valóságalapja, akár elég sok is, de végigpörgetve a film eseményeit és jobban belegondolva, alig árultak el valamit. Az idő nagy részét megfeszített munkának tűnő fájdalmas arckifejezések közelije, pár a hírekből ismert robbantás és ezek mellékzöngéi, valamint munkatársak közötti veszekedés tölti ki. Két és fél órában, ami nagyon sok.
Illetve van még két fontos, erősen elkülöníthető rész a filmben. Az első ilyen szakasz, a "megdöbbentő" kínzásokkal foglalkozik. Ami roppantul megnehezíti a beilleszkedést a filmbe, mert teljesen öncélú, túlnyújtott és kizárólag az amerikaiaknak szól. Vagy bárkinek aki volt annyira naiv, hogy elhitte azt a sületlenséget, hogy az amerikai hadsereg nem kínoz meg senkit, ha az az egyetlen megoldás. A főszereplő Maya későbbi - nem létező - jellemfejlődéséhez nem tud hozzátenni, az idő megy vele és ezzel párhuzamosan csökkenti a fontosabb eseményekre szánható keretet. A későbbi Obama nyilatkozat bevágás és a szereplők reagálása egyébként már magában többet mond el, mint az a háromnegyed órára nyújtott tizenöt perc.
Aztán úgy egy óra játékidő környékén, amikor belép a képbe a politika és a sok remek mellékszereplő, kezd érdekessé válni. Szépen lassan kiderül, hogy mennyire apró pont volt Maya a gépezetben, hogy mennyi múlott a szerencsén és a munkatársain, akiknek jóval kevesebb szerep jut a filmben. Hogy egy olyan feltörekvő és nagyon tehetséges sztárra osztották ezt a megerőszakolt szerepet, érthető. Kellett valaki aki húzza nézőszámot, kellett egy központi karakter aki köré felépítik a történetet. De ahhoz, hogy kellőképpen éreztessék az elfogásban betöltött szerepét (ha tényleg olyan fontos volt), a hangsúlyt jobban a feletteseivel való konfliktusokra, a tántoríthatatlanságára kellett volna helyezni. Egyébként Chastain jelenléte rendben, a saját főnökének leordításában zseniális, de magát a karaktert nem érzem, nem tudom átérezni. Valószínűleg azért, mert semmit nem tudunk róla, de ez se helytálló kifogás. Nekem egyszerűen Maya, mint karakter megfejthetetlen. Az idő súlytalanságában nem látom a miértjét, az embert, akinek az egész élete rámegy Bin Laden üldözésére.
A másik fontos különálló szakasz maga az akció. Erről már nem lehet annyit beszélni, mert egyrészt magáért beszél, másrészt meg nem igen találni benne hibát. Azt említeni se merem, hogy a felvezetése talán kicsit elnyújtott volt, de ezt mondjuk nem is tartom annyira lényegesnek, ugyanis elképesztően hiteles és élvezetes. Részletesen megkomponált, feszes munka, látszik, hogy szakértők garmadája segítette a rendezőnő munkáját. A fényképezés, a hangok mind telitalálat, ilyet még sose láttunk, ez egy hatalmas plusz pont.
Végszóként pedig: Kb. ugyanolyan érzéseim vannak, mint a Bombák földje után. Helyenként nagyon hatásos, de az összetartó erő, a karakterek távlati mélysége, az emberi érzékenység, amitől egy tömbből kifaragott műnek tekinthetném, az hiányzik. Fontos téma ide vagy oda, csatlakozik az indokolatlanul két óra játékidő feletti mozik táborába. A válaszok helyett kérdések merülnek fel bennem, pedig ha valaminek akkor ennek a filmnek nem ez lett volna a célja. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése