En Solitaire

Fordulópont
Christophe Offenstein (2013)

Na. Most akkor mi a lényeg? Megpróbálom összeszedni:
– Az elképesztő teljesítmény?
Sorozatos érzelmi és fizikai megpróbáltatások után mégis valahogy első lesz. Rendben, ezen meg is hatódnék, ha néhány homlokráncolás és gyors kurblitekergetés mellett látnék egyéb erőfeszítést is tőle. Illetve az se lenne rossz, ha látni lehetne az ellenfelekből valamit. Hogy kinek mivel kell megküzdenie, hogy milyen lúzerek ezek, ha már egyszer ez a "pótjátékos" ilyen körülmények között nyerni képes. Nem érezni a súlyát az eredményének.
– Vagy az érzelmi háttér a fontos?
A barátnője és a lánya közti kapcsolat egyik pillanatról a másikra változik tragikusból ideálissá.
A mentora hiába utazik x ezer kilométert repülővel, majd keresi meg motorcsónakkal (hogy segítsen neki), miután célba ér, egyből a nyakába borul.
Minekután nem halad át a célvonalon (diszkvalifikációval jár) és előhozza a gyereket (diszkvalifikációval jár), a nép még jobban örül a sikerének. Miééért?
Jól érzem, hogy itt kimaradtak az indokoltságot bemutató (és ezzel az értelmezést elősegítő) fontos részletek?
– Vagy ez az egész egy hatalmas kommunikációs marketing?
A film nagy része azzal telik, hogy a főhősnek csörög valamilyen eszköze, elmegy érte és beszél. Sima telefon, videotelefon, tablet, érintőképernyő... Kik pénzelték ezt a filmet?

Minden benne van, jobban mondva, mindenből van benne, ami egy izgalmas, drámai sportfilmhez kell. Mégsem áll össze, mert nincs kohézió az egyes részek között. Emelkedett akar lenni, de a vonósok szólamai üresen csengnek, mikor nem látom, hogy miért nagy dolog amit elért, kit győzött le, vagy hogy mit miért csinált. Rengeteget kellett volna még gyúrni ezen. A fantasztikus minőségű fényképezés (hullámok!) miatt megkapja az 5/10-et.