Magic Magic
Sebastián Silva (2013)
Nagyot fogok mondani. Szerintem ez az utóbbi idők egyik legfontosabb mainstream filmje. Hogy miért érdemel kiemelt figyelmet? Mert a határon táncol. Az mindig jó, ha valami a határon táncol...
Stílusokat kever, a végeredmény pedig olyasmi, ami újdonságnak mondható. Megjegyzem úgy, hogy nem történik benne semmi, amit még nem láthattunk máshol. Elindul a sablonos fiatalok elmennek egy hétre az elhagyatott házba témából, aztán kíméletlenül magadra hagy. Nem szól, hogy itt nem erre kell számítani, hanem türelmesen kivár, beetet és szép folyamatosan adagol. A lenézésre sarkalló kezdés után arra lehet számítani, hogy jönnek a klisék, a szokásos indokolatlan durvaságok, ám ehelyett - kimondhatatlanul jelentőségteljes pártfogást sugárzó tekintetem mellett - valószínűtlenül izgalmas irányba indul el. A különbség csupán annyi, hogy nincs benne a miért és a hogyan. Nem tudod elítélni, el kell fogadni, hogy ez így történik és kész. Fogózkodókra innentől ne is számíts, csupa kérdés marad, csak semmi kijelentő mód.
Fontos erénye, hogy nehéz eldönteni mit gondol komolyan és mit nem. Ebben kiemelten jelentős szerepe van az ultraérdekes figurát alakító Michael Cera-nak és a - természetesen ismét meztelen - Juno Temple-nek. A többi szereplő is hozza az elvárható szintet, de Emily Browning nekem kicsit unalmas, Agustín Silva meg szürke egér. Ha már a részleteknél tartok, az érdekes torzításokkal játszó remek fényképezés és a drone-os zene illeszkedik a film különlegességéhez, a The Knife szám meg soha jobb helyen, mint egy hipnotizálva magát kelletve táncoló lány enyhén szürreális jelenetében.
Sajnos azért nem kifogástalan az örömöm, mert nem sikerül teljesen kiaknázni a filmben rejlő lehetőségeket. Talán kicsit bátrabbnak kellett volna lenni, jobban eltávolodni, tovább elmenni. Újranézésre azonban feltétlen alkalmas. Felkészülten talán jobban kijönnek a részletek. Nem ez lenne az első alkalom, ha többszöri nézésre derül ki, hogy egy igazi remekmű. A kellő figyelmet sajnos már biztos nem kapja meg, de én tartom magam ahhoz, hogy ez fent fog maradni. Az ilyen filmek mindig megtalálják a helyüket. A tapasztalat szerint inkább utóbb, mint előbb.7/10
Szerk. 2017.11.13.: Annyiszor jut eszembe ez a film és annyiszor nézegetek bele, hogy nem tudom nem felfele fokozni. Újrázni is kéne. Nagyon erős atmoszférájú, rabul ejtően enigmatikus, nagyon elemi film.8/10
Szerk. 2019.04.30.: Megtörtént az újrázás, ez egy tökéletes film. 9/10
Nagyot fogok mondani. Szerintem ez az utóbbi idők egyik legfontosabb mainstream filmje. Hogy miért érdemel kiemelt figyelmet? Mert a határon táncol. Az mindig jó, ha valami a határon táncol...
Stílusokat kever, a végeredmény pedig olyasmi, ami újdonságnak mondható. Megjegyzem úgy, hogy nem történik benne semmi, amit még nem láthattunk máshol. Elindul a sablonos fiatalok elmennek egy hétre az elhagyatott házba témából, aztán kíméletlenül magadra hagy. Nem szól, hogy itt nem erre kell számítani, hanem türelmesen kivár, beetet és szép folyamatosan adagol. A lenézésre sarkalló kezdés után arra lehet számítani, hogy jönnek a klisék, a szokásos indokolatlan durvaságok, ám ehelyett - kimondhatatlanul jelentőségteljes pártfogást sugárzó tekintetem mellett - valószínűtlenül izgalmas irányba indul el. A különbség csupán annyi, hogy nincs benne a miért és a hogyan. Nem tudod elítélni, el kell fogadni, hogy ez így történik és kész. Fogózkodókra innentől ne is számíts, csupa kérdés marad, csak semmi kijelentő mód.
Fontos erénye, hogy nehéz eldönteni mit gondol komolyan és mit nem. Ebben kiemelten jelentős szerepe van az ultraérdekes figurát alakító Michael Cera-nak és a - természetesen ismét meztelen - Juno Temple-nek. A többi szereplő is hozza az elvárható szintet, de Emily Browning nekem kicsit unalmas, Agustín Silva meg szürke egér. Ha már a részleteknél tartok, az érdekes torzításokkal játszó remek fényképezés és a drone-os zene illeszkedik a film különlegességéhez, a The Knife szám meg soha jobb helyen, mint egy hipnotizálva magát kelletve táncoló lány enyhén szürreális jelenetében.
Sajnos azért nem kifogástalan az örömöm, mert nem sikerül teljesen kiaknázni a filmben rejlő lehetőségeket. Talán kicsit bátrabbnak kellett volna lenni, jobban eltávolodni, tovább elmenni. Újranézésre azonban feltétlen alkalmas. Felkészülten talán jobban kijönnek a részletek. Nem ez lenne az első alkalom, ha többszöri nézésre derül ki, hogy egy igazi remekmű. A kellő figyelmet sajnos már biztos nem kapja meg, de én tartom magam ahhoz, hogy ez fent fog maradni. Az ilyen filmek mindig megtalálják a helyüket. A tapasztalat szerint inkább utóbb, mint előbb.
Szerk. 2017.11.13.: Annyiszor jut eszembe ez a film és annyiszor nézegetek bele, hogy nem tudom nem felfele fokozni. Újrázni is kéne. Nagyon erős atmoszférájú, rabul ejtően enigmatikus, nagyon elemi film.
Szerk. 2019.04.30.: Megtörtént az újrázás, ez egy tökéletes film. 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése