A Most Wanted Man
Az üldözött
Anton Corbijn (2014)
Noha ez is kifogástalanul lett fényképezve, Corbijn egyértelműen áthelyezte a hangsúlyt a témára (Az amerikaihoz képest). Igyekezett a nyálcsorgatás helyett a történetre koncentrálni és nem kis meglepődésemre, sikerült neki. Maga a feldolgozott anyag is más (John le Carré regénye alapján), mert ez egy bőven kidolgozott kém-krimi. Az erős atmoszféra lényegében itt is létrejön, de inkább a színészi munkára történik az alapozás. Nagyon helyesen, hiszen sokkal jobban illik egy ilyen ármánykodó, bújócskajátékhoz. Ráadásul ott volt a kezében az aduász, szerencsétlen Philip Seymour Hoffman. Bárcsak kicsit jobban úrrá tudott volna lenni gyarlóságán. Ez az ő filmje, az egyik búcsúajándék tőle. Ettől csak még jobban elszomorodom, hogy már nincs köztünk. Nagyon hiányozni fog. Szóval már megint zseniális amit csinál, méltó a posztumusz megjelenésre.
A történet erőssége a főszereplő Günther Bachmann tevékenységének lassan kibontakozó bemutatása. Az a fajta okos figura, aki mindent feltesz a jó érdekében, mégis folyamatosan elbukik a felsőbb érdekek miatt. Könnyű azonosulni vele, mert maga a megtestesült jóság kiismerhetetlenséggel és misztikummal megfűszerezve. Rengetegen eljátszották már ezt a szerepet, rengeteg filmben, rengeteg környezetben. Németország, Hoffman játéka és a sok hiteles mellékszereplő azonban tud annyit hozzátenni, hogy több legyen egy sima újragondolásnál. Elsőre nagy élmény, másodszorra meg majd meglátjuk, de mivel szerelmes vagyok PSH-ba, ezért megkapja a jobb osztályzatot. 8/10
+ Nina Hoss, Daniel Brühl, Rachel McAdams és Willem is remekül asszisztál.
Anton Corbijn (2014)
Noha ez is kifogástalanul lett fényképezve, Corbijn egyértelműen áthelyezte a hangsúlyt a témára (Az amerikaihoz képest). Igyekezett a nyálcsorgatás helyett a történetre koncentrálni és nem kis meglepődésemre, sikerült neki. Maga a feldolgozott anyag is más (John le Carré regénye alapján), mert ez egy bőven kidolgozott kém-krimi. Az erős atmoszféra lényegében itt is létrejön, de inkább a színészi munkára történik az alapozás. Nagyon helyesen, hiszen sokkal jobban illik egy ilyen ármánykodó, bújócskajátékhoz. Ráadásul ott volt a kezében az aduász, szerencsétlen Philip Seymour Hoffman. Bárcsak kicsit jobban úrrá tudott volna lenni gyarlóságán. Ez az ő filmje, az egyik búcsúajándék tőle. Ettől csak még jobban elszomorodom, hogy már nincs köztünk. Nagyon hiányozni fog. Szóval már megint zseniális amit csinál, méltó a posztumusz megjelenésre.
A történet erőssége a főszereplő Günther Bachmann tevékenységének lassan kibontakozó bemutatása. Az a fajta okos figura, aki mindent feltesz a jó érdekében, mégis folyamatosan elbukik a felsőbb érdekek miatt. Könnyű azonosulni vele, mert maga a megtestesült jóság kiismerhetetlenséggel és misztikummal megfűszerezve. Rengetegen eljátszották már ezt a szerepet, rengeteg filmben, rengeteg környezetben. Németország, Hoffman játéka és a sok hiteles mellékszereplő azonban tud annyit hozzátenni, hogy több legyen egy sima újragondolásnál. Elsőre nagy élmény, másodszorra meg majd meglátjuk, de mivel szerelmes vagyok PSH-ba, ezért megkapja a jobb osztályzatot. 8/10
+ Nina Hoss, Daniel Brühl, Rachel McAdams és Willem is remekül asszisztál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése