Boyhood
Sráckor
Richard Linklater (2014)
A jó öreg Richard - szokásához híven - már megint túlteljesítette a tervet. Nem csak az ötlet remek, hanem a megvalósítás is hibátlan. A maga furcsán visszafogott, enyhén távolságtartó, ám mégis érzelmes stílusában készült remekművet, nemcsak két és fél, hanem akárhány órában képes lennék elnézni. Kell az a sok idő átgondolni, átérezni. A rengeteg lehetőség közül a legnehezebb a megfelelő pillanatok kiválasztása lehetett, de neki újfent sikerül megragadni a lényeget. Átgondolt, összetett és roppant mód aktuális. A tökéletes (és korhű) zeneválasztás, a Facebook jelenség és a politikai változások ábrázolása mind egy egészséges, gondolkodó ember képében tüntetik föl. Ami azt illeti, Linklater érdekes filmes projektjeit látva, mindig az jut eszembe, hogy olyan mintha az egész filmes bagázsban egyedül ő lenne az, aki gondolkodik. Hát miért nem jut eszébe másnak ilyesmit kitalálni? Tudom, hogy nem könnyű következetesen végigvinni egy ilyen összetett projektet, de még csak próbálkozásokat se látni. Hogy tovább ajnározzam még kicsit, igazából semmi okát nem látom, hogy miért ne adjam meg a maximum pontszámot, de azért óvatoskodok egy kicsit második nézés előtt.
Linklater a jó munkás ember mintapéldánya. Semmi különlegeset nem tud, csupán objektíven viszonyul az egész világhoz és nem fél némi átrágás után dokumentálni belőle a fontosnak ítélt oldalát. Mindenki nevében, köszönöm neki. 9/10
Richard Linklater (2014)
A jó öreg Richard - szokásához híven - már megint túlteljesítette a tervet. Nem csak az ötlet remek, hanem a megvalósítás is hibátlan. A maga furcsán visszafogott, enyhén távolságtartó, ám mégis érzelmes stílusában készült remekművet, nemcsak két és fél, hanem akárhány órában képes lennék elnézni. Kell az a sok idő átgondolni, átérezni. A rengeteg lehetőség közül a legnehezebb a megfelelő pillanatok kiválasztása lehetett, de neki újfent sikerül megragadni a lényeget. Átgondolt, összetett és roppant mód aktuális. A tökéletes (és korhű) zeneválasztás, a Facebook jelenség és a politikai változások ábrázolása mind egy egészséges, gondolkodó ember képében tüntetik föl. Ami azt illeti, Linklater érdekes filmes projektjeit látva, mindig az jut eszembe, hogy olyan mintha az egész filmes bagázsban egyedül ő lenne az, aki gondolkodik. Hát miért nem jut eszébe másnak ilyesmit kitalálni? Tudom, hogy nem könnyű következetesen végigvinni egy ilyen összetett projektet, de még csak próbálkozásokat se látni. Hogy tovább ajnározzam még kicsit, igazából semmi okát nem látom, hogy miért ne adjam meg a maximum pontszámot, de azért óvatoskodok egy kicsit második nézés előtt.
Linklater a jó munkás ember mintapéldánya. Semmi különlegeset nem tud, csupán objektíven viszonyul az egész világhoz és nem fél némi átrágás után dokumentálni belőle a fontosnak ítélt oldalát. Mindenki nevében, köszönöm neki. 9/10
Ethan Hawke világbajnok, az egyik legnagyobb hősöm, a legjobb filmbeli apafigura. Már megint.
Tényleg Ethan! Az elején idegesített, azt hittem megjátssza magát. De a film végére teljesen összeállt. Nem megjátszásról, hanem jellemfejlődésről beszélhetünk esetében is. A link munkanélküli apa nem alakíthatott az elején is, a "benőtt a feje lágya", felelősség teljes apafigurát. Félelmetes mi változáson mentek át a karakterek!!! Fura abba belegondolni milyenek voltunk tizenöt évvel ezelőtt és milyenek leszünk tizenöt évvel később. Pedig az ember azt gondolja, hogy önmaga konstans. :)
VálaszTörlésEthan Hawke egy különleges színész. Mindig saját magát játssza, csak ilyen-olyan megközelítésben. A saját rendezésében (The Hottest State), ami egyébként nagyon ambivalens produktum, az utolsó apa-fiú beszélgetés jelenet magyarázza meg legjobban, hogy mi az amit annyira bírok benne. De az Mielőtt... filmekben is nagy hősöm.
Törlés