Délibáb
Hajdu Szabolcs (2014)
A javarészt negatív visszhang nem jogos, csak annyiban osztom, hogy tényleg légüres térbe érkezett. Nem létező stílust képvisel, nem létező célcsoportnak készült. Azt nem mondom, hogy nem létező miliőről, mert azt nem tudom megítélni. Lehetnek ilyenek, talán nem ilyen extra-egzotikus módon, hogy néger focista, szláv akárkik és így tovább, de azért simán elképzelhető a helyzet.
Persze azért mert úttörő, badarság lenne megróni, de nem is tesz ilyet senki. Inkább az a baj, hogy nem kifejezetten jó. Csak simán jó. Élménynek mindenképpen egyedi. Hajdu Szabolcs fő erőssége most is Török-Illyés Orsolya (sajnos most nem jut neki túl sok szerep), akinek egészen elképesztő kisugárzása van, illetve az erős színészkezelés. Persze ilyen markáns alakokból álló gárdából illik is erős karaktereket kihozni. És ezzel nincs is az ég világon semmi gond, meg a szegényes cselekménnyel sem. A tájhoz, a helyzethez inkább illik egy ilyen vánszorgó, hirtelen cselekvésre késztető történet. Hiba például az, hogy nem látunk jobban bele a részletekbe. Mondjuk ha kicsit többet megtudunk az elfoglalt családi birtokról az sokat segített volna az értelmezésben. Vagy ha egyedülálló módon nem szabdalja szét az amúgy igen ütős végső leszámolást és nem ülteti le ezzel teljesen érthetetlen módon az akciót. Itt egyébként különösen jeleskedik a produkció a labda eszméletlen pimasz poénjával, a mézes akcióval, a remek fényképezéssel és az ütős hangeffektekkel.
Kár, hogy egy ilyen nehezen elkészült film nem találja meg a közönségét, mert lenne mit felmutatnia. Az, hogy ennyire eltűnt a süllyesztőbe, nem jelent jót Hajdu Szabolcsnak, pedig benne biztosan benne van még néhány nagyszerű film. 6/10
A javarészt negatív visszhang nem jogos, csak annyiban osztom, hogy tényleg légüres térbe érkezett. Nem létező stílust képvisel, nem létező célcsoportnak készült. Azt nem mondom, hogy nem létező miliőről, mert azt nem tudom megítélni. Lehetnek ilyenek, talán nem ilyen extra-egzotikus módon, hogy néger focista, szláv akárkik és így tovább, de azért simán elképzelhető a helyzet.
Persze azért mert úttörő, badarság lenne megróni, de nem is tesz ilyet senki. Inkább az a baj, hogy nem kifejezetten jó. Csak simán jó. Élménynek mindenképpen egyedi. Hajdu Szabolcs fő erőssége most is Török-Illyés Orsolya (sajnos most nem jut neki túl sok szerep), akinek egészen elképesztő kisugárzása van, illetve az erős színészkezelés. Persze ilyen markáns alakokból álló gárdából illik is erős karaktereket kihozni. És ezzel nincs is az ég világon semmi gond, meg a szegényes cselekménnyel sem. A tájhoz, a helyzethez inkább illik egy ilyen vánszorgó, hirtelen cselekvésre késztető történet. Hiba például az, hogy nem látunk jobban bele a részletekbe. Mondjuk ha kicsit többet megtudunk az elfoglalt családi birtokról az sokat segített volna az értelmezésben. Vagy ha egyedülálló módon nem szabdalja szét az amúgy igen ütős végső leszámolást és nem ülteti le ezzel teljesen érthetetlen módon az akciót. Itt egyébként különösen jeleskedik a produkció a labda eszméletlen pimasz poénjával, a mézes akcióval, a remek fényképezéssel és az ütős hangeffektekkel.
Kár, hogy egy ilyen nehezen elkészült film nem találja meg a közönségét, mert lenne mit felmutatnia. Az, hogy ennyire eltűnt a süllyesztőbe, nem jelent jót Hajdu Szabolcsnak, pedig benne biztosan benne van még néhány nagyszerű film. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése