Cop Car
Rendőrautó
Jon Watts (2015)
Sajnos mindenképpen a megosztó filmek közé fog tartozni ez az érdekes próbálkozás, pedig sokkal több, mint aminek elsőre kinéz. Megosztó, mert majd minden elkülöníthető értelmezési síkon olyan utat választ, ami nem kedvez a szélesebb rétegek igényeinek. Például minden szereplő egy hanyagul felfestett vázlat. A szokatlanul kevés információ ellenére, mégis azonnal bele lehet képzelni magunkat a helyükbe. A srácok - akik, noha jól játszanak, sajnos nem elég karizmatikus színészek által lettek megformálva - tényleg gyereknek tűnnek, nemcsak kisméretű embernek. Gyerekként beszélnek, cselekednek és szinte látom magam előtt a cuki kis gyerekes gondolataikat is. Nehéz elmondani és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire ritka egy film esetében. Egyébként már maga az, hogy csak úgy csatangolva világot látnak, bármiféle előzmény vagy a hagyományos filmezés szerinti következmény (család, ilyesmi) nélkül, az is elképzelhetetlen a filmek 95%-ban.
Mind Bacon rendőre, mind Shea Whigham szerencsétlen figurája erősen hajaz a Fargo és más Coen filmek cinikusan, szatirikusan vicces rossz embereire. De Jon Watts nem áll meg a szolgai másolnál, hanem ügyesen integrálja őket a történetbe. A szellős, egyesek szerint rettentő unalmas történetbe. Szerintem inkább mondható letisztultnak a cselekmény mint üresnek, mivel bennem fel sem merült az unatkozás gondolata. Ritkán látott ügyességgel sikerül kihasználni az idő múlását. Mivel rövid időtartamot ölel át ez a kevesebb mint másfél óra, a sötétedés egy természetszerűleg adódó látványelem, de nem csupán az egyébként is elég hangsúlyos, naturalista fényképezésben fordítják a javukra, hanem a történetbe is beleépítik. Hovatovább, a készítők olyan finoman csempészik bele a humort a játékidő agresszivitást nélkülöző részeibe, hogy azt lehet, sokan fel sem tudják fogni humorként. Pedig ahogy Kevin Bacon sprintel a mezőben a táskával a hátán, az egyik legjóízűbb nevetést váltotta ki belőlem az utóbbi időben, és csak remélni tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül. A zene mondjuk elég jellegtelen, ezen a téren bőven lett volna még mit dolgozni, de emiatt kárpótol az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb záró képsora.
Mindenképpen meg kellene néznem még egyszer, mert minél többet agyalok rajta, annál jobban tetszik az egész elképzelés és főleg a megvalósítás letisztultsága. Remélem azon kevés filmek közé tartozik, melyek minden megtekintéssel egyre jobbá és jobbá érnek. 7/10
Jon Watts (2015)
Sajnos mindenképpen a megosztó filmek közé fog tartozni ez az érdekes próbálkozás, pedig sokkal több, mint aminek elsőre kinéz. Megosztó, mert majd minden elkülöníthető értelmezési síkon olyan utat választ, ami nem kedvez a szélesebb rétegek igényeinek. Például minden szereplő egy hanyagul felfestett vázlat. A szokatlanul kevés információ ellenére, mégis azonnal bele lehet képzelni magunkat a helyükbe. A srácok - akik, noha jól játszanak, sajnos nem elég karizmatikus színészek által lettek megformálva - tényleg gyereknek tűnnek, nemcsak kisméretű embernek. Gyerekként beszélnek, cselekednek és szinte látom magam előtt a cuki kis gyerekes gondolataikat is. Nehéz elmondani és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire ritka egy film esetében. Egyébként már maga az, hogy csak úgy csatangolva világot látnak, bármiféle előzmény vagy a hagyományos filmezés szerinti következmény (család, ilyesmi) nélkül, az is elképzelhetetlen a filmek 95%-ban.
Mind Bacon rendőre, mind Shea Whigham szerencsétlen figurája erősen hajaz a Fargo és más Coen filmek cinikusan, szatirikusan vicces rossz embereire. De Jon Watts nem áll meg a szolgai másolnál, hanem ügyesen integrálja őket a történetbe. A szellős, egyesek szerint rettentő unalmas történetbe. Szerintem inkább mondható letisztultnak a cselekmény mint üresnek, mivel bennem fel sem merült az unatkozás gondolata. Ritkán látott ügyességgel sikerül kihasználni az idő múlását. Mivel rövid időtartamot ölel át ez a kevesebb mint másfél óra, a sötétedés egy természetszerűleg adódó látványelem, de nem csupán az egyébként is elég hangsúlyos, naturalista fényképezésben fordítják a javukra, hanem a történetbe is beleépítik. Hovatovább, a készítők olyan finoman csempészik bele a humort a játékidő agresszivitást nélkülöző részeibe, hogy azt lehet, sokan fel sem tudják fogni humorként. Pedig ahogy Kevin Bacon sprintel a mezőben a táskával a hátán, az egyik legjóízűbb nevetést váltotta ki belőlem az utóbbi időben, és csak remélni tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül. A zene mondjuk elég jellegtelen, ezen a téren bőven lett volna még mit dolgozni, de emiatt kárpótol az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb záró képsora.
Mindenképpen meg kellene néznem még egyszer, mert minél többet agyalok rajta, annál jobban tetszik az egész elképzelés és főleg a megvalósítás letisztultsága. Remélem azon kevés filmek közé tartozik, melyek minden megtekintéssel egyre jobbá és jobbá érnek. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése