Men, Women & Children
Férfiak, nők és gyerekek
Jason Reitman (2014)
Annak ellenére, hogy Reitman filmjeit eléggé szemmel szokták tartani, ez kikerült a fősodorból, de természetesen ennek a jelenségnek megvannak az okai. A kritika nem igen komálta - és akkor még finoman fejeztem ki magam - ilyenkor pedig azonnal felüti a fejét a fránya kategorizálás szokása, no meg az előítéletek. A sokszereplős, aktuális társadalmi problémákat boncolgató dráma már alapból eléggé korlátozza a befogadóréteget. Az ilyen történeteket ugyanis a filmek iránt komolyan érdeklődők szokták nézni, és ez innentől egy ördögi kör. Ennek a megátalkodott társadalmi rétegnek az elsődleges filmfogyasztás-szokásbeli ismérve, hogy előre tájékozódnak mielőtt nekiállnak valaminek, és mivel ezt már az elején jól lehordta mindenki, gyakorlatilag az első pár bemutató után befellegzett a műnek. Pedig szerintem több az érdeme, mint az érvek ellene.
Meg kell hagyni, valóban elég erőszakosan próbálja belénk verni a tanulságnak szánt véleményt, lévén szó többek között az online élet, a közösségi oldalak és úgy általánosságban az internet korának veszélyeiről. Például az amit az egyébként is ellenszenves Jennifer Garner csinál a lánya védelmében, az már nem csak szimplán bicskanyitogató. De számomra inkább mégis szórakoztatóan idegesítő, mivel átlátok felette és csak azért bosszankodok rajta jólesően, mert ténylegesen jól is esik kicsit szidalmazni (magamban) egy ilyen korlátozott embert. Akármennyire is torzul a szándék a készítők manipulatív eszközeinek hatására, attól még helyeslendő amit mondani próbálnak. Sokszínűek a szereplők, minden szál kijut valahova, össze is függnek, szóval nem látom, hogy miért van ekkora ellenszenv ezzel a filmmel kapcsolatban. Én simán ajánlanám egyszeri megtekintésre, de mivel kevésbé kiforrott világnézettel rendelkező egyéneknek, fiataloknak nem feltétlen válik hasznára, csak azzal a feltétellel, hogy nem oktató jelleggel, hanem bűnös élvezetként működik inkább. 6/10
Jason Reitman (2014)
Annak ellenére, hogy Reitman filmjeit eléggé szemmel szokták tartani, ez kikerült a fősodorból, de természetesen ennek a jelenségnek megvannak az okai. A kritika nem igen komálta - és akkor még finoman fejeztem ki magam - ilyenkor pedig azonnal felüti a fejét a fránya kategorizálás szokása, no meg az előítéletek. A sokszereplős, aktuális társadalmi problémákat boncolgató dráma már alapból eléggé korlátozza a befogadóréteget. Az ilyen történeteket ugyanis a filmek iránt komolyan érdeklődők szokták nézni, és ez innentől egy ördögi kör. Ennek a megátalkodott társadalmi rétegnek az elsődleges filmfogyasztás-szokásbeli ismérve, hogy előre tájékozódnak mielőtt nekiállnak valaminek, és mivel ezt már az elején jól lehordta mindenki, gyakorlatilag az első pár bemutató után befellegzett a műnek. Pedig szerintem több az érdeme, mint az érvek ellene.
Meg kell hagyni, valóban elég erőszakosan próbálja belénk verni a tanulságnak szánt véleményt, lévén szó többek között az online élet, a közösségi oldalak és úgy általánosságban az internet korának veszélyeiről. Például az amit az egyébként is ellenszenves Jennifer Garner csinál a lánya védelmében, az már nem csak szimplán bicskanyitogató. De számomra inkább mégis szórakoztatóan idegesítő, mivel átlátok felette és csak azért bosszankodok rajta jólesően, mert ténylegesen jól is esik kicsit szidalmazni (magamban) egy ilyen korlátozott embert. Akármennyire is torzul a szándék a készítők manipulatív eszközeinek hatására, attól még helyeslendő amit mondani próbálnak. Sokszínűek a szereplők, minden szál kijut valahova, össze is függnek, szóval nem látom, hogy miért van ekkora ellenszenv ezzel a filmmel kapcsolatban. Én simán ajánlanám egyszeri megtekintésre, de mivel kevésbé kiforrott világnézettel rendelkező egyéneknek, fiataloknak nem feltétlen válik hasznára, csak azzal a feltétellel, hogy nem oktató jelleggel, hanem bűnös élvezetként működik inkább. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése