Lovesong
So Yong Kim (2016)
Nem egy tipikus film, pedig első ránézésre a mára sablonosnak mondható, leszbikus hajlamra ráébredő nő szerelmének beteljesülését vizionálhatjuk. Nos, ez a szerelem, ha egyáltalán annak lehet nevezni, nem teljesül be. De nem is a csalódás - szintén tipikusnak mondható - keserűségét lovagolja meg. Egyszerűen nem csinál belőle egyoldalúan bemutatott, nagy drámát, hanem inkább árnyalja az érzelmeket. Hiszen az életben semmi sem olyan egyszerű, mint a manipulatív filmeken. Azért is mondtam, hogy talán nem a szerelem szó a legtalálóbb, mert talán inkább vágyódásról/elvágyódásról beszélhetünk. Olyasmiről, ami mindenki agyán átfut olykor-olykor, attól függetlenül, hogy közben van e hosszútávú kapcsolata, vagy nincs. Ha egy ember elkötelezi magát szánt szándékkal egy másik mellett, hullámvölgyek jönnek és mennek, idővel óhatatlanul megkérdőjelezi a döntésének helyességét. Nem feltétlen kell boldogtalannak lenni ehhez, egyszerűen így működik az ember. Vagy lesz belőle valami, vagy sem, de ettől függetlenül más emberrel kapcsolatban is bonyolódhat intenzív érzelmi viszonyba valaki, anélkül hogy kizárólag a megcsalásról, perpatvarról, válásról, új szerelemről és ezek velejáróiról beszélhetnénk. Sokkal bonyolultabb ez annál, mintsem hogy én itt ennél bővebben kifejtsem, és ezt az eszmét a film zseniálisan fogja meg.
A lényeg, hogy úgy közelít meg egy érdekes viszonyt, ahogy nagyon kevés más film. Érzékenyen, óvatosan, az apróságokra figyelve, szép képekkel, erős momentumokkal. Nagyon kevés romantikusan bemutatott párkapcsolattal foglalkozó filmből lehet kiérezni a tétovaságot és azt, hogy nem eleve elrendeltetett a taglalt szerelem beteljesülése vagy a csalódás. Az idő múlását, az érzelmek érését, változását prezentálja roppant ügyesen. Hogy miként változik az ember, a környezete, na meg persze minden. Kifejezetten ajánlott film, de nem valami intenzív élmény, inkább csak a gondolatisága az izgalmas. Ezért hát a "szűkös" osztályzat. 7/10
Nem egy tipikus film, pedig első ránézésre a mára sablonosnak mondható, leszbikus hajlamra ráébredő nő szerelmének beteljesülését vizionálhatjuk. Nos, ez a szerelem, ha egyáltalán annak lehet nevezni, nem teljesül be. De nem is a csalódás - szintén tipikusnak mondható - keserűségét lovagolja meg. Egyszerűen nem csinál belőle egyoldalúan bemutatott, nagy drámát, hanem inkább árnyalja az érzelmeket. Hiszen az életben semmi sem olyan egyszerű, mint a manipulatív filmeken. Azért is mondtam, hogy talán nem a szerelem szó a legtalálóbb, mert talán inkább vágyódásról/elvágyódásról beszélhetünk. Olyasmiről, ami mindenki agyán átfut olykor-olykor, attól függetlenül, hogy közben van e hosszútávú kapcsolata, vagy nincs. Ha egy ember elkötelezi magát szánt szándékkal egy másik mellett, hullámvölgyek jönnek és mennek, idővel óhatatlanul megkérdőjelezi a döntésének helyességét. Nem feltétlen kell boldogtalannak lenni ehhez, egyszerűen így működik az ember. Vagy lesz belőle valami, vagy sem, de ettől függetlenül más emberrel kapcsolatban is bonyolódhat intenzív érzelmi viszonyba valaki, anélkül hogy kizárólag a megcsalásról, perpatvarról, válásról, új szerelemről és ezek velejáróiról beszélhetnénk. Sokkal bonyolultabb ez annál, mintsem hogy én itt ennél bővebben kifejtsem, és ezt az eszmét a film zseniálisan fogja meg.
A lényeg, hogy úgy közelít meg egy érdekes viszonyt, ahogy nagyon kevés más film. Érzékenyen, óvatosan, az apróságokra figyelve, szép képekkel, erős momentumokkal. Nagyon kevés romantikusan bemutatott párkapcsolattal foglalkozó filmből lehet kiérezni a tétovaságot és azt, hogy nem eleve elrendeltetett a taglalt szerelem beteljesülése vagy a csalódás. Az idő múlását, az érzelmek érését, változását prezentálja roppant ügyesen. Hogy miként változik az ember, a környezete, na meg persze minden. Kifejezetten ajánlott film, de nem valami intenzív élmény, inkább csak a gondolatisága az izgalmas. Ezért hát a "szűkös" osztályzat. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése