2018. január 22.

Newness

Drake Doremus (2017)

Voltaképpen egyszerű dolguk van velem a filmkészítőknek. Én a hiperrealista hozzáállást tartom a filmkészítés csúcsának, mert leginkább a beleéléssel, az azonosulással válik személyes élménnyé egy film, és ezzel tudom leginkább mérni a minőségét is. Lehet ezt persze különböző módokon torzítani és más stílusokban is lehet kiválóakat alkotni, de nálam ez a csúcs, az hétszentség. Erre kell ráállni tehát! És talán azt sem kell taglalnom, hogy romantikus kapcsolatok bemutatásánál mennyire fontos eszköz lehet ez.


Doremus nem egy Dardenne testvérek szerű filozófiát követ, de ahogy a Like Crazy esetében is, a Newnessnél is az az ütőkártya, hogy - unlike Breathe In - nincsenek hamis hangok és túlzások, csak valósnak megélhető érzelmek. Céltudatosan erre utazik, és mivel a forgatókönyv sem hibázik, a végeredmény kiegyensúlyozott, arányos és kerek. Nem romanticizálja a taglalt kapcsolatot, hanem részletesen beszámol és tényként közöl minden mozzanatot. Nem lóg ki belőle semmi, minden pillanat egy koherens egész része. A színészei is szuperek, ezt gyarló módon lerendezném ennyivel, pedig valószínűleg rengeteg beszélgetés és munka van mögötte, hogy ilyen gördülékeny és természetes legyen a végeredmény (a színészek, a rendező és a forgatókönyvíró között). Az egyetlen dolog ami tényleg zavart az a fényképezés. A beállításoktól eltekintve, mert azok ügyesek, de ez az olcsó fakítás/színezettség nagyon nincs ínyemre... Fingom nincs, hogy a kritikusok és pontozók mit néztek. Gondolkodás nélkül röppen a kedvenc párkapcsolati filmek közé.   8/10

+ Avril 14th for life! <3

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése