Black Panther

Fekete Párduc
Ryan Coogler (2018)

+ Szuper, hogy sok a nő és fontos szerepeket kaptak. A politizálás terén tényleg egyenrangúnak mondhatóak...
– ...de az, hogy a harcban is ugyanolyan erősnek ábrázolják őket, kevésbé szimpatikus.
± Szokatlanul kevés a poén, csak a vákándáá, vájbréjniömm pofázás megy, a téma valós értékéhez képest indokolatlan komolysággal. Egy darabig érdekes, de azért egy idő után elkövettem jó pár ásítást.
– Same old shit dramaturgia. Most komolyan, ebbe valaki valami újat vélt felfedezni az MCU eddigi filmjeihez képest? Ugyanaz az elnyagyolt plot, ugyanazokkal a lyukakkal, amik minden egyes filmjükben rohadtul zavarnak. (Egy lehetetlen autósüldözésbe simán belevágnak, egy egyszerűbbnek tűnőbe már nem.) Bele lehet feledkezni percekre, de azért hogy kinek milyen lehetősége, indíttatása lehetett volna adott szituációban, nem nagyon érdemes belegondolni.
– Gagyi cgi hátterek, rángatózó kamerával készült, szokásosan béna, csak időt kitölteni képes akciók (fröcskölődő víz a vízeséses bunyóknál wtf). Tudom, hogy felesleges kérdés, de miért nem lehet valósnak tűnő bunyókat rendezni, úgy, hogy látni is lehessen belőle valamit?
– Michael B. Jordan jobb színész mint Chadwick Boseman és a szerepe is érdekesebb.
– Éretlen tinilány a head of science. Technológiákat fejleszt, életmentő műtéteket végez és még olyanokra is jut ideje, hogy teljesen váratlan és kiszámíthatatlan szituációkra felkészüljön. (Vagy a számítógépük intuitív módon képes rögtönözni egy régebbi amerikai vadászgép kezelőfelületét.)
+ Ruhák, sminkek!
± A zenében rejlő lehetőségek nincsenek kellően kihasználva.
– Miért beszél mindenki akcentussal? Jó, azért mert nem az angol az anyanyelvük. De miért beszélnek angolul egymással?


Feketékről szól, női egyenjogúság, értem én, de ez még mindig ugyanaz a kaptafa. Egy hangyányit sem több vagy jobb, mint a korábbi Marvel filmek.   6/10

Megjegyzések